Pénteken ismét összefogott Ecsegfalva lakossága, ezúttal a Jézus Szíve templombelső felújításához fogtak hozzá – olvasható a Békés megyei hírportálon.

Mintegy húsz ecsegfalvi gyűlt össze péntek reggel a Jézus Szíve templomnál, hogy annak belső terét felújítsák. A vállalkozó szellemű helyiek szakmai tudásukat, szabadidejüket, energiájukat és eszközeiket adták a nemes célért.

Galambos István polgármester elmondta, a templom felújítása onnan indult, hogy a Dévaványai Szent Anna Plébánia eladta a közelében álló épületét, amelynek árát felajánlották az alapanyagok beszerzésére.

Az érte kapott kétmillió forint azonban nem bizonyult elegendőnek a renováláshoz úgy, ha abból még munkadíjat is kell fizetniük.

Ezért immár a település életében sokadjára úgy döntöttek, a lakosság összefogását kérik a szakmunkát illetően. Részletezte, a felújítás a templombelső tereit érinti, amit 250 négyzetméteren burkolnak újra a fenti összegből, illetve az önkormányzat állja a falfestést és az ahhoz szükséges munkaerőt.

Hangsúlyozta, a Jézus Szíve templom különleges épület az ecsegfalviak számára, hiszen számtalan emlékük fűződik hozzá, ráadásul 1950-ben került fel rá a kereszt, amikor a települést mai nevén bejegyezték.

Révai István elárulta, a templom építésénél egykor édesapja is jelen volt, ezért a felhívást meglátva úgy gondolta, ő is segít megőrizni apja egykori munkájának értékét. Ráadásul biztos abban, hogy ősei is ezt tennék a helyében azért, hogy a fiataloknak is szép temploma lehessen Ecsegfalván, ami összetartozásukat erősíti.

Czank Gábor gyomaendrődi plébános elmondta, már a 70-es évek eleje óta nincs helyben élő pap Ecsegfalván, ahová egy ideig Dévaványáról járt át valaki misét tartani, majd onnan is „kiköltözve” manapság Gyomaendrődről járnak hozzájuk megtartani az alkalmakat. Tehát az egykori plébánia épülete régóta elhagyatott volt, majd látva a templom felújítandó állapotát, úgy gondolta, az épület árát abba kellene fektetni. Alapzata ugyanis régi, homokba fektetett járólapokból állt, ami már-már balesetveszélyes is volt. A templom sorsa sokáig mostoha volt, hiszen a háború alatt kezdték építeni 1942-ben, és évekig nem engedték felszentelni, helyette például raktárnak használták. A helyiek pedig sokat harcoltak érte, hiszen azért építették, hogy templom legyen. De máig küzdenek érte és szeretik, ami most a felújításnál is látszik.

A teljes cikket itt olvashatják el.