Közelednek a németországi választások, és láss csodát, egyre-másra hullanak ki a csontvázak a szekrényből. Az alsó-szászországi államügyészség emberei múlt csütörtök reggel megszállták a szövetségi pénzügyminisztérium és az igazságügyi minisztérium épületét.

Házkutatást tartottak egy eddig feltáratlan pénzmosási ügyben. Mindkét minisztérium a szociáldemokraták irányítása alatt áll, rá­adásul a pénzügyminisztériumot az SPD kancellárjelöltje, Olaf Scholz irányítja. Az egykori hamburgi főpolgármester a szocialisták konzervatív szárnyához tartozik, ezért elfogadható figura a bizonytalanok és a CDU-szavazók körében is. Ha most lennének a választások, a Scholz vezette SPD lenne a befutó, és valljuk be, a párt előretörését Olaf Scholz személyének köszönheti.

Épp itt az ideje valami botránnyal előrukkolni, ami a szocialisták emelkedő szárnyait kicsit megnyirbálja. Az ügy, amelyben az ügyészség nyomoz, nem mai keletű, a szálak egészen 2018-ig nyúlnak vissza. Egy hannoveri bank három éve (!) egyik ügyfelének pénzmozgását gyanúsnak találta, és törvényi kötelezettségének eleget téve jelentést tett róla az ille­tékes hatóságnál. Másfél millió eurónál is nagyobb összeg Afrikába utalásáról volt szó, és azt gyanították, hogy az átutalás hátterében a terrorizmus finanszírozása, fegyver- és drogkereskedelem állhat. A bank a bejelentést a speciális pénzügyi hírszerző ügynökségnél, a nemzeti FIU-nál (Financial Intelligence Unit) tette meg.

A FIU a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemre létrehozott európai uniós hivatal, a Frontex nevű határvédelmi ügynökséghez hasonló. Minden tagországban van FIU, Magyarországon is, nálunk a NAV-hoz van bekötve. A németek a hivatalt néhány éve a Pénzügyminisztérium hatáskörébe helyezték, személyi állományát és informatikai eszközparkját is jelentősen felduzzasztották. A FIU dolga, hogy minden bejelentést német alapossággal ellenőrizzen, kockázati elemzést végezzen, majd a gyanús ügyeket továbbítsa a nyomo­zati szervek felé. A hivatal grafikonokkal és színes ábrákkal díszített, irigylésre méltó jelentéseket készít, de a gyanús ügyeket valahogy elfelejti az elemzés után továbbküldeni. Ez bizony a hivatali kötelesség elmulasztása, büntetendő cselekmény, és most végre megindult a nyomozás neve sincs hivatalnokok ellen. Esetünkben több szálon futó, komplex terrorfinanszírozásról van szó, amit a FIU nem küldött tovább, ezzel késleltette az ügy felderítését. Szándékos volt-e vagy egyszerű hanyagság, nem tudni, konkrét felelősök egyelőre nincsenek, csak gyanúsítottak.

A politikai felelősség mindenesetre az illetékes miniszté­rium fejét, a kancellárjelölt szocialista Scholzot terheli. „Milyen jó, hogy ismét sikerült a jogállam létét bizonyítanunk!” – mondta a miniszter, hiszen egy tartományi ügyészség elrendelhette egy szövetségi minisztérium átvizsgálását. És kiselőadást tartott arról, hogy minisztersége alatt milyen fejlesztéseket hajtott végre az adott területen. Szép svédcsavaros kampánybeszédet rögtönzött, a labdát pedig odavágta jelenlegi koalíciós partnere nyakába, mert lám, hiába a nyolcéves együttműködés, most övön alul támadnak.

A választási kampány finisében mindig felmerül a politikai lejáratás gyanúja. Vajon melyik pártnak áll érdekében Scholz kancellárjelölt befeketítése? Berlini körök szerint a CDU-nak, mert a házkutatást elrendelő alsó-szászországi igazságügyi minisztérium a CDU-hoz tartozik, az osnabrücki államügyész pedig évekig a CDU embere volt. Nincs más témájuk, mondja Scholz kereszténydemokrata ellenfeléről, csak ez a FIU-ügy. (Lehetne pedig, akár a tavaly kirobbant Wirecard-botrány is, melynek szálai szintén a Scholz-vezette minisztériumba futottak.)

A többi párt, nevezetesen a Zöldek, a Linke és a Szabaddemokraták (FDP) a parlamenti pénzügyi bizottság azonnali összehívását kérték, még a választások előtt. Igazi tetemre hívás, sarokba akarják szorítani a politikai riválist, mert hogy fogást találtak rajta. Amúgy Németországban főleg a Zöldek forszírozzák a korrup­ciós és pénzmosási ügyek feltárását. A baden-württenbergi pénzügyminisztériumban, ahol övék a tárca, egy úgynevezett „adócsaló portált” nyitottak, és ezt szeretnék az összes tartományban majd bevezetni.

A polgárok a régi barna és vörös időkre emlékeztető házmesteri módon névtelen feljelentést tehetnek a szomszédjuk vagy bárki ellen. Annyi kell csak, hogy adócsalónak, korruptnak, tolvajnak etc. nevezzék őket, és máris elvetve az emberek közötti bizalmatlanság magja. Mire számíthatunk még, kérdi a CSU, ha a Zöldek kormányra kerülnek? A besúgók, a feljelentgetők országa leszünk?

Mit ad Isten, a sajtó előbb tudott a minisztériumi házkutatásról, mint az illetékesek. Ők kürtölték világgá a diszkrét ellenőrzésként indult akciót: hiszen csupán két tucat civil ruhás sétált be munkaidőben a minisztérium épületébe. Vajon honnan és hogyan jutottak információhoz a sajtómunkások? Az is kérdés, szükség volt-e egyáltalán házkutatásra, hiszen a szükséges dokumentumokhoz másként is hozzájuthatott volna a hatóság.

Minden csoda három napig tart, még Németországban is. A hír ahogy jött, úgy csengett le. Pedig nem ártana foglalkozni vele, mert – és itt a nagyon balos Süddeutsche Zeitung és Spiegel kommentátorait idézem: „Németországnak strukturális pénzmosási problémája van; a bűnözők túlságosan könnyen tisztára moshatják illegálisan szerzett pénzüket ebben az országban.” „Németország a bűnözök paradicsomának számít, ahol a piszkos üzletekből származó pénzt tisztára tudják mosni. És ha a bűnözőket elkapják és elítélik, a zsákmányt szinte mindig megtarthatják maguknak.”

Forrás: Magyar Hírlap

Szerző: Rab Irén

(Címképen: Olaf Scholz. Forrás: MTI/EPA pool/Clemens Bilan)