A választásokig a múlt és a közelmúlt feltárásával, az igazmondás erejével magunk mellé kell állítani és közénk kell hívni az érvekkel meggyőzhetőket.

Sokakban felmerül – de leginkább azokban, akik biztosra veszik a jelenlegi hatalom gyakorlásának folytatólagosságát – a kérdés, hogy miért kell az ellenzéki kampányra válaszokat adni. Feladatunk meggyőzni a még ingadozókat, és azokat is, akik kényelemből otthon maradnának az országgyűlési választás napján, hogy minél nagyobb lesz a győzelem, annál többet tehetünk a választópolgárok segítségével a következő kormányzati ciklusban a közjóért.

A népfelség nemcsak elv, hanem a polgárok akaratának cselekvésekben nyilvánított tevékenysége.

Az ellenzéki pártok közös szemfényvesztése külföldi beavatkozással, ígérethalmazai annyit érnek, mint a hamis csekkek beválthatósága. Az általuk produkált előválasztási cirkuszból hiányzik a fedezet, az emberek mindennapi kenyerének valós garanciája. Bukott megélhetési politikusok olyan lejárt szavatosságú portékát kínálnak, amelyet kipróbáltak kormányzásuk ideje alatt, de fogyasztásra alkalmatlan volt. Ezért ébernek kell lennünk, a jó kormányzás eredményei előtt farkasétvágyú, hataloméhes ordasok üvöltenek ismét prédára lesve.

Emlékezzünk a 2002 és 2010 közötti Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai-kormányzás valós tényeire, az általuk folytatott bolsevik-kommunista politizálásra és életmódjukra. Párton belüli rivalizálásaik idején egymás felfalásától sem riadtak vissza. Gyurcsány szemrebbenés nélkül megpuccsolta Medgyessyt.

Majd cinkostársaival a rablóprivatizációra és minél több offshore cég alapítására koncentrálva kifosztották az államkincstárt. Hazugságokkal félrevezették népünket, valamint az Európai Uniót is. Amikor mindez napvilágra került, és a felháborodott nép tüntetni kezdett, bevezették az államterrort. 2006. október 23-án a nemzeti ünnepünkről távozó békés emberekre támadtak, a megfélemlítés vízágyúival, gumilövedékekkel, lovasattakkal és állati dühvel, viperával ütötték az embereket.

Gy. F. felrúgva az alkotmány, a jogállamiság és a demokrácia szabályait, nem mondott le. 2008-ban mosolyogva közölte, hogy minket nem ér el a gazdasági világválság, azonban hamarosan szembesült totális vezetői alkalmatlanságával, ugyanis kiderült, hogy Magyarország a csőd szélén áll. A trükkök százait alkalmazó nem írta ki az országgyűlési választásokat, kineveztette pandúrtársát, Bajnai Gordont miniszterelnöknek, aki a Hajdú-Bét tönkretételével sok ott dolgozónak a vesztét okozta.

2010-re a végeredmény: a munkanélküliség az egekben, az ország eladósodása feltartóztathatatlan, miközben emberek milliói jöttek rá arra, hogy Gy. F. bandája meggazdagodott.

Miután emlékezetünkben visszaidéztük a nemzetrontók cselekedeteit, még bőségesen maradt hab a „tortán”: a milliárdos korrupciós ügyleteik (lásd: négyes metró, Sukoró stb).

Álljunk el attól, hogy összehasonlítsuk az akkori többszörösen bukott bűnöző hajlamú gittegyletet az Orbán-kormány tizenkét évével. Hiszen nem hasonlíthatjuk a fehéret a feketéhez, a csődhelyzetet a mai gazdasági fejlődéshez, a jogállamiságban megtestesülő demokráciát az államterrorhoz.

A lakosság elszegényedése, a követhetetlen munkanélküliség gyógyszere lett a 2010 utáni kormányzás által biztosított gazdasági stabilitás, a családok megtakarításainak kiugró növekedése. Több mint említésre méltó a 2010 előtt elvett 13. havi nyugdíjra adott válasz, a fokozatos visszaépítés, a nyugdíjprémium, amely tisztességes megoldás. E tárgykörben nem lehet kétségünk a felől sem, hogy ha a kormány folytatni tudja munkáját, a kisnyugdíjjal rendelkezők megélhetését is prioritásként fogja kezelni.

Ismerjük a közmondást, hogy az ismétlés a tudás anyja. A még megtett emberi sorskérdéseket javító intézkedések felsorolása sok sort venne igénybe. Ha most magunktól még egyszer megkérdezzük, hogy miért kell érvelnünk az ideológiájától eltávolodott, válasz­tóit elhagyó, egypártrendszerbe tömörülő hazug, hazaárulástól sem visszariadó ellenzékkel szemben, a válaszunk egyértelmű: a történelem tanulságai hosszú és rövid távon köteleznek bennünket.

Gyermekeink, unokáink nem szenvedhetik el, hogy újból eltűrjük egy új birodalom létrehozásán szorgoskodó, jelenleg a nyitott társadalom ideológiáját választó politikai kísértetek visszatérését.

A választásokig a múlt és a közelmúlt feltárásával, az igazmondás erejével magunk mellé kell állítani és közénk kell hívni az érvekkel meggyőzhetőket. Világossá kell tennünk, hogy mi, európaiak önszántunkból soha nem hagyjuk el uniós szövetségeseinket, miközben a népfelség elvét előttünk pajzsként tartva, ha kell, életünk árán is megvédjük hazánk szuverenitását, a szubszidiaritást és az őseinktől kapott zsidó-keresztény civilizációnkat.

Csizmadia László, a CÖF–CÖKA alapító elnöke