A magyar családokkal fizettetné meg az ellenzék populista politikája árát?

Az országgyűlési választásokkal kapcsolatos megmérettetésre készülő baloldal megkezdte a politikai ötletelgetést, amivel folytatják azt a politikai hagyományt, amellyel közel húsz éve megtévesztették a választókat. A demagóg, felelőtlen ígérgetés azt is előre vetítheti, hogy kormányra kerülve vigyázatlan költségvetési és gazdaságpolitikájuk árát közép- és hosszú távon ismét a középosztályra fogják terhelni.

A Medgyessy-kormány 2002-es „jóléti rendszerváltása”, a 2010 előtt jellemző segélyalapú szociálispolitika – a munkaalapú szemlélet, az adókedvezmények helyett –, az egyrészt osztogató, másrészt ugyanakkor bizonyos (főleg középosztálybeli) társadalmi csoportokat hátrányos helyzetbe hozó gazdasági és adóintézkedések 2006-ra súlyos válságba sodorták a magyar gazdaságot. Napjainkban azonban ismét a baloldal a programpontjai között van a segélyezési politika, illetve ott találjuk az ún. alapjövedelem bevezetésének lehetőségét, és például egy bizonyos fogyasztási szint alatt ingyenes gáz-, víz- és villanyellátást ígérnek a választóknak. Persze aztán a közüzemi díjakat – ahogyan ezt a Horn-kormány óta jól tudhatjuk – a megszorítások idején radikálisan meg szokták emelni.

Populista politikájuk miatt nehéz helyzetbe kerülhetnének a többgyermekes családok is. A baloldal véget vetne az egykulcsos adórendszernek, és a jövedelmek emelkedésével egyre nagyobb adóterhekkel sújtanák a középosztályt és a módosabb családosokat. Magas jövedelmek esetén különadót vezetnének be, a családi adókedvezmény igénybevételének mostani lehetőségét egy meghatározott jövedelmi összeghatár felett megszüntetnék. Az otthonteremtés népszerű támogatási rendszerét is jelentősen megnyirbálnák, ezzel is megnehezítve a családosok helyzetét.

A Demokratikus Koalíció (DK) és például a Momentum által favorizált két- vagy többkulcsos személyi jövedelemadó a 2010 előtti baloldali kormányok kaotikus időszakát jellemezte. A DK és a szocialisták nyomdokain járó Momentum korábban publikált programja alapján a mostani – egységesen 15 százalékos – szja-kulcs helyett, a bruttó ötszázezer forint feletti fizetések esetén 25 százalékban határoznák meg az adó mértékét.

A baloldal visszahozná azt a „haláladót”, amelyet a második Orbán-kormány – egyik első fontos intézkedéseként – még 2010 nyarán eltörölt. Ennek a pozitív változásnak az volt a lényege, hogy ha valaki örököl, akkor az az övé lesz, és az állam a kommunista időszakból „örökölt” szabályozási szokások, beidegződések jegyében nem teheti rá a kezét a gyászoló család vagyonának egy részére. Az öröklés és ajándékozás korábbi tisztességtelen állami hasznát a polgári kormány megszüntette, és ezzel az azóta eltelt tizenegy év alatt mintegy 450 milliárd forintot hagyott a családoknál. Tavaly nyáron pedig – értéktől függetlenül – illetékmentessé tették a testvérek közötti öröklést és ajándékozást, míg korábban csak a szülő és gyermek, valamint özvegy és házastárs örökrésze és ajándéka mentesülhetett az illeték megfizetése alól. Az elmúlt években azonban ellenzéki politikusok – például Bauer Tamás DK-tag, a Gyurcsány-párt korábbi alelnöke is – az örökösödési illeték bevezetése mellett foglaltak állást.

Az ellenzék kormányra kerülése az önkormányzati szektort is igen érzékenyen érintheti. A szocialista-liberális tábor akkori választási győzelme után, 2002 nyarán és őszén a „jóléti rendszerváltás” jelszavával hoztak meg kormányzati intézkedéseket száz napig, amikor is – fenntartható támogatási lépések helyett – sietve osztogatni kezdtek az őszi helyhatósági választások jegyében. Ebbe azonban később belerokkantak maguk az önkormányzatok is; 2006-tól a jelentős részben konzervatív irányítás alá került megyéket, illetve településeket szorították gazdaságilag nehéz helyzetbe, és az önkormányzati szféra talpraállásának lassú, nehézkes folyamata – erős kormányzati segítséggel – a 2010 utáni időszakra maradt.

Ennek már most látszanak előjelei, hiszen a 2019 októberében számos fővárosi kerületben és nagyvárosban településvezetői pozíciót szerző baloldali ellenzék megszorító lépésekbe kezdett. Újpesten megszüntették a fiatal házasok részére biztosított lakáshoz jutási támogatást, Miskolcon pedig az önkormányzati bérlakások lakbérét emelték meg. A IX. kerületben (Ferencváros) megemelték az éves parkolási díjakat, valamint például a XIX. kerületben (Kispest), a VIII. kerületben (Józsefvárosban) és ugyancsak a Ferencvárosban megemelték az építményadót és a telekadót, de ezt tették vidéki városokban, például Vácon is. Fennáll a veszélye egy országos ingatlanadó bevezetésének is, amellyel a baloldal a döntő többségükben magán lakóingatlanokat – sok család esetében az egyetlen jelentős vagyontárgyat – sarcolná meg. Ennek bevezetéséhez ráadásul külső ideológiai támogatást kapnának nemzetközi szervezetektől (pl. OECD) is. Ilyen hátszéllel beszélt nemrégiben például Karácsony Gergely főpolgármester az ingatlan- és vagyonadó szerinte kívánatos bevezetésének terveiről. Vagyonadót például nem csak luxusállapotú ingatlanokra vethetnék ki, hanem számos normál jövedelmű honfitársunk házát, lakását adóztathatnák meg vele – olyanokét, akiknek az ingatlanja az adó kivetését megelőző időszakban lett magasabb értékű (ami a méltányosan elkérhető piaci érték, nem az átlagos ár és nem a legmagasabb ár).

Miközben pedig a hazai középosztályt, illetve (az önerőből való hosszú távú érvényesülés  lehetősége tekintetében) az alacsonyabb státusúakat is nehéz helyzetbe hoznák, a baloldal vezető politikusai legfeljebb külföldi lapoknak ismerik el, hogy a Nyugat-Európát jellemző migrációs politika itthoni alkalmazását tervezik. A bevándorlók kvóta alapú beengedésével akár évi 500-600 milliárd forint is megjelenne emiatt a központi költségvetés kiadási oldalán, amelynek árát ugyancsak elsősorban a középosztályon hajtanák be. A brüsszeli politikai irány átvételével valószínűleg a magyar családtámogatási rendszer juttatásait is jelentős mértékben megvonnák honfitásainktól, ezzel hosszú távon sodorva veszélybe hazánk demográfiai kilátásait és a magyarság fennmaradását.

Forrás: alaptorvenyblog.hu