Az alábbiakban Erdő Péter bíboros, prímás írását olvashatják az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) kezdete kapcsán, amely az Új Ember 2021. szeptember 5–12-i összevont számában jelent meg.

Amikor Ferenc pápa 2016-ban Budapestet jelölte ki a következő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus színhelyéül, igen megörültünk, de meg is ijedtünk. Nemcsak azért, mert megéreztük, hogy milyen nagy szervezési munka áll előttünk, hanem leginkább amiatt, mert belegondoltunk, hogy milyen messze is áll az Eucharisztia meg a kongresszus fogalma a mai közgondolkodástól. Hol vagyunk ma humán műveltségben, különösen pedig vallási kultúra terén attól, ami az előző világkongresszus idején hazánkban szinte még természetes volt! A kongresszus jelentését még csak megmagyaráztuk.

“Nem pusztán tudományos konferenciát, hanem összejövetelt, közös ünneplést jelent ez a szó a maga eredeti értelmében.”

Persze volt itt tudományos előkészítés. Háromszor is tartottunk tudományos konferenciát Esztergomban lelkipásztori és teológiai tartalommal, ökumenikus kitekintéssel. Készítettünk teológiai dokumentumot is, amit a Szentszék jóváhagyott. A címe kongresszusunk jelmondata volt: „Minden forrásom belőled fakad.” Alcíme pedig így hangzott: Az Eucharisztia a keresztény élet és az Egyház küldetésének forrása. Meg is jelent ez a tartalmas dokumentum számos nyelven.

Viszont a második szó, ami pedig a legfontosabb, az Eucharisztia újra és újra magyarázatra szorul. Magyarul legalább három kifejezés szükséges ahhoz, hogy visszaadjuk jelentésének gazdagságát: szentmise, szentáldozás, Oltáriszentség. De ha az Eucharisztia szóba belegondolunk, akkor ez elvezet minket az utolsó vacsorához és Jézus személyéhez. Az evangéliumokban az Oltáriszentség alapításának szavait az a megjegyzés vezeti be, hogy Jézus hálát adott, megtörte a kenyeret, tanítványainak adta (Lk 22,19). Ez az a hálaadás, amiről az Eucharisztia a nevét kapta. De jól őrzi a Jézus által végzett cselekmény eredeti elnevezését a latin liturgia is, amikor azt mondja, hogy: „hálát adva áldást mondott”. Máté evangéliumában ugyanis egyenesen azt találjuk, hogy Jézus „elmondta az áldást, majd megtörte a kenyeret, tanítványainak adta, és azt mondta: vegyétek és egyétek, ez az én testem” (Mt 26,26).

“Ott vagyunk az utolsó vacsora termében, ahol Jézus a pászkavacsora ősi szokása szerint mondja az áldást, és ott vagyunk a Golgotán is, ahol testét és vérét adja értünk. Előre. Titokzatosan. Azóta is. Minden szentmisében. Mert jelenléte szétfeszíti a tér és idő kereteit. Bevilágít abba a titokba, ami Isten útja a világban. Feltárja az ember titkát és hivatását.”

De hogyan tudjuk ezt megjeleníteni a Hungexpo területén vagy az Andrássy úton, és hogyan tudjuk átélni templomainkban napról napra? Erre kellett válaszolni a lelkipásztori előkészítés évei során. Ezért választottuk a kongresszus szemléletes jelképének a missziós keresztet. Azt a keresztet, amelyet boldogult Ozsvári Csaba művész úr még a 2007-es városmisszióra készített. Ebbe a keresztbe foglaltuk a magyar szentek és boldogok ereklyéit, Szent István és Szent Gellért korától napjainkig. Ebbe illesztettük a legújabb vértanúk maradványait is, magyarokét és nem magyarokét az egész Kárpát-medencéből és a közeli régiókból. Mert a szentek mutatják meg nekünk, hogyan tudjuk mai életünkben Krisztus jelenlétét hordozni ezerféle helyzetben, találékony és áldozatot vállaló szeretettel. Ez a kereszt járta hazánk és a szomszédos országok városait. Felhívás volt az imádságra, a bűnbánatra, a szentek példájának megismerésére. Több mint hetvenezer kilométert tett meg az elmúlt évek során. A vatikáni Apostoli Palotából indult, ahol Ferenc pápa áldotta meg. A Hősök terén fejezi be missziós útját, azon a szentmisén, amelyet szintén a Szentatya fog vezetni.

De nem csak az oltárra emelt szentek hirdetik, hogy milyen a Krisztussal való találkozás hatása életünkben. Voltak az eucharisztikus kongresszusnak ma élő hírnökei is. Ezek a hírnökök pedig ismert tudósok, művészek, nagy és híres egyéniségek, akik személyesen is elmentek a katolikus közösségekhez, hogy tanúságot tegyenek hitükről, életükről, és mindenkit meghívjanak a budapesti nagy találkozóra. Tisztelet és hála illeti őket személyes helytállásukért és azért, mert vállalták Krisztushoz tartozásukat a világ előtt.

“Nem véletlen, hogy magának a kongresszusnak a programjában is fontos szerepet töltenek be a tanúságtételek. A különböző világrészekről érkező férfiak és nők, papok és világiak beszélnek a hitükről, útjukról és arról a különös karizmájukról, amelyet az Egyház javára kaptak.”

És mi, mit tegyünk? Ihletet meríthetünk a szentek és tanúságtevők életéből, de vannak konkrét lehetőségeink is a cselekvésre. Ezért tartottunk közös étkezést sok száz rászorulóval a kongresszus nyitómiséje előtti napon a budapesti II. János Pál pápa téren és hazánk számos városában. Egyházunk szeretetszolgálatát mutatja be augusztustól kezdve a Vigadóban az a kiállítás, amely a Katolikus Karitász tevékenységével foglalkozik. Önkéntesek ezrei veszik ki a részüket a kongresszus munkájából. Diszkrét szolgálatukkal ők is, most is a rászorulókat, az eligazítást kérőket, a mozgássérülteket segítik, és mindazokat, akiknek egy világos szóra és egy baráti kézre van szükségük.

“A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus hivatása, hogy Krisztust elvigye a világba. „Minden forrásom belőled fakad.” Ez a jelmondatunk. A forrás vize pedig nem áll meg a templom küszöbénél, hanem életet akar ajándékozni a körülötte lévő egész világnak.”

Az idézet a 87. zsoltár utolsó sora. Előtte pedig egy hatalmas víziót találunk. Egy látomást a mennyei Jeruzsálemről, ahol együtt lesznek az egyiptomiak és a babiloniak, a tírusziak és az etiópok, és mindazok a népek, amelyek valaha egymás ellen harcoltak. A Mindenható pedig azt írja az élet könyvébe, hogy „ezek mind itt születtek”. Ilyen érzések támadtak bennünk, amikor úgy döntöttünk, hogy megtartjuk az 1938-as eucharisztikus világkongresszus himnuszát. Hiszen az közkinccsé vált, és hosszú évtizedek után is mélyen él népünk lelkében. Megható volt hallani 2019-ben Csíksomlyón, a pápai misén, hogy ezt a himnuszt énekelte az egész százezres tömeg, mégpedig hiánytalanul, és elejétől végig minden versszakát. Több mint nyolcvan év után. Akkor hát hogyne énekelnénk mi is ugyanezt, eredeti dallammal és fiatalos, megújított melódiával, hiszen ma is időszerű! Krisztus az, aki a népeket nem megszüntetni akarja, hanem békességben eggyé forrasztani a kiengesztelődés, a megbecsülés és a szeretet légkörében. Ezért olyan nagy öröm számunkra, hogy a kongresszus iránti érdeklődés eleven a magyarok és szomszéd népek körében is.

Különös esemény lesz csütörtök délelőtt a lovári nyelvű mise, művészi feldolgozású cigány dallamokkal. A történelemben most először csendül fel ezen a nyelven és ennek a kultúrának a lelkületével a szentmise szövege. Jelképezze ez az esemény a népek találkozását és elszánt akaratát, hogy szeretetben élnek együtt.

Ha Krisztus körül találkozunk, a saját helyünkre is másképpen tekintünk. Szeptember 11-én délután a Parlament előtt először Bartholomaiosz konstantinápolyi ortodox pátriárka szavait hallhatjuk. Ő volt az, aki 2000-ben Budapesten, a Szent István-bazilika előtt első királyunkat az Ortodox Egyház számára is szentté avatta. Hazánk Kelet és Nyugat találkozásának színhelye. Szeretettel fogadjuk vendégeink között a keleti katolikus és ortodox pátriárkákat és püspököket is, akik osztoznak velünk az Oltáriszentség hitében és tiszteletében. Ezután következik majd a Kossuth téren a szentmise, ahol a kivetítőn megjelenik a Szent Korona és a Szent Jobb, annak jelképeként, hogy kereszténység és magyarság ezer éve együtt járja a történelem útját. Ezt követi majd az Oltáriszentség tiszteletére rendezett fáklyás körmenet végig az Andrássy úton, egészen a Hősök teréig. Hozzon áldást az Oltáriszentség útja városunkra, országunkra, Európára és az egész világra!

Az ünnepi program megkoronázása szeptember 12-én a pápai szentmise lesz a Hősök terén. Ez a záróesemény a Statio Orbis nevet viseli. Az ókorban a nagy városokban, a különleges szent időkben csak egy-egy misét tartottak a város püspökének vezetésével. Ott egybegyűlt a papság és a népes hívő közösség, mert akkor az egész város szinte láthatóan is találkozott Krisztus asztala körül. A Statio Orbis szentmisén jelképesen az egész katolikus világ találkozik az oltár körül. Különösen nagyszerű ez az ünneplés, ha a szertartást maga a pápa vezeti, Péter utóda, akinek küldetése, hogy megerősítse testvéreit. Ezzel a lelkülettel vegyünk részt Ferenc pápa szentmiséjén, amely a miénk is, mindannyiunké, magának Krisztusnak és az egész Egyháznak a cselekménye.

Találkozzunk hát Jézussal Budapesten!

Fotó: Fotó: IEC 2020

Magyar Kurír