Ezzel a címmel tették közzé Gável András gondolatait a vasánap.hu portál. Olvasóink figyelmébe ajánljuk az írást, amelynek első részéből idézünk.
Alföldi Róbert napokban tett kijelentésével ellentétben – aki szerint akkor jó idehaza minden, ha nem ismerjük a politikusokat meg a főpolgármestert, és nem is tudunk semmit se róluk – én egy olyan országban szeretnék élni, mint amilyen a mostani. Ahol nem ciki, mi több büszkeség, ha a nemzeti ünnepen megrendezett tűzijáték fináléja az égre csillagpontozott kereszt lehet. No meg egy olyanban, ahol meg lehet rendezni a nemzetközi eucharisztikus összejövetelt, amelynek középpontjában Isten áll. És abban az országban is jól érzem magam, ahol ennek a világméretű rendezvénynek mementójaként kereszteket állítanak az erdőkben, hasonlóan a bibliai emlékoszlopokhoz. A helyzet azonban úgy áll, hogy amint átlépjük a határainkat, azzal ezt a biztonságos szellemi oázist is magunk mögött hagyjuk. Igaz a Szózat szava: itt élned, halnod kell! És jól is van ez így, még ha küzdenünk is kell, hogy megvédjük az igazságot.
Birodalmi hév
Pest megye kormánymegbízottja az 1938-as, szintén Budapesten megrendezett Eucharisztikus Világkongresszusra emlékezve különleges párhuzamokról beszélt a Pilisi Parkerdő Zrt.-vel együttműködésben felállított fakereszt átadásán. Tarnai Richárd emlékeztetett, hogy az utolsó békeévben rendezték meg Magyarországon ezt a nagy egyházi eseményt idehaza. Utána rossz irányt vett a világ, és birodalmak igázták le a nemzeteket. „Birodalmakról beszéltünk akkor is, és birodalmi elképzelésekről beszélünk a mai napig is” – mondta, hozzátéve, hogy idén ősszel ismét az eucharisztikus kongresszusra készülünk. Ám jövő tavaszra is, amikor „a felelősségünk még nagyobb”, hiszen a „külső nyomás” és a „birodalmi hév” is legalább ugyanakkora, mint egykor.
A teljes írást itt olvashatják el.
