A főpolgármesteri címet viselő fiatalember kedden ismét saját konyhájából durrantott a nulláslisztbe, minden bizonnyal kicsiszolandó azt a csorbát, amelyet előző napi, mozgósítónak szánt Fabebook-videója okozott. Hogy sikerrel járt-e, az több mint kétséges.

Aki nem látta az ominózus, hétfői felvételt, annak pár szóban összefoglalom, mire is számíthat, ha alább rákattint. Karácsony főpolgármester úr hajnali fél tízkor beszámol rajongóinak arról, hogy

„történelmi ez a nap, mert az előválasztás nem csak a kormányváltásról szól, hanem arról, hogy megváltoztatjuk gyökeresen a politikát, és a politikát visszaadjuk nektek, mert a politika nem a politikusokról szól, hanem az emberekről.”

Előtte üres kapucsínós bögre, mögötte konyhaszekrények és evőeszközök, fölötte meg egy csupasz villanykörte. Lámpabúrára vagy nem telik a másfél milliós havi fizetésből, vagy nincs rá igény. Persze a pólója felirata is sokatmondó, nyilván ezzel üzent a fővárosi dugókban araszoló autósoknak: „Enjoy slow movement” azaz „Élvezd a lassú mozgást”. De meglehet, ez maga a karácsonyi ars poetica, csak semmi kapkodás, vagy inkább simán csak semmi, elvégre egyetlen Pató Pál úr feje fölött sem lebegett még soha Damoklész kardjaként a hibalehetőség.

A külcsínen túllépve a tartalmi rész lényegében illeszkedik a főpolgármesteri nagyotmondások öngerjesztő folyamatába. A „Budapest mindenkié” és a „Vegyük vissza Budapestet!” szlogenek ismerősen csengenek, s 2019-ben sokan be is dőltek Karácsony hangzatos, ám annál szubjektívebb, zsigeri üzeneteinek. Mert mit is jelent az pontosan, hogy Budapest mindenkié? Az enyém is? És ha ez igaz, akkor hazavihetem Ronald Reagan szobrát a Szabadság térről? Mondjuk. Csak mert jól mutatna a kerti pad mellett, ahogy az amerikai elnök bronzmása épp kilép a fűzfa árnyékából.

Na és az mit jelent, hogy vegyük vissza Budapestet? Miért, elvette valaki? És ki? Tarlós István? Az a demokratikusan megválasztott polgármester, aki egyébként nem csak kiváló szakember, de egyetlen munkanapján többet dolgozott a fővárosért, mint Karácsony egy év alatt? Hogy az eredményekről ne is beszéljünk. Vagy a fideszesek vették el? S ha ez igaz volna, akkor kántáljuk most mi is, hogy vegyük vissza Budapestet attól a szintén demokratikusan megválasztott Karácsony Gergelytől, akinek regnálása alatt látványosan romlottak a közállapotok?

A miniszterelnök-jelölt- jelölti kampányban a „Nem adjuk a jövőnket!” és a „Kész és képes vagyok!” szlogenekkel operál a főpolgármester, s videója szerint a politikát is „vissza” kívánja adni az „embereknek”. Gondolom, ugyanazon metódus mentén, mint a fővárost, s az emberek alatt nyilván Gyurcsány embereit érti, azon Gyurcsányét, aki három perccel az önkormányzati választások után már be is vásárolta magát a Fővárosi Közgyűlésbe, elbillentve így a többséget saját pártja javára. Vagy ha Karácsony mégis a választópolgárokra gondol, s Budapest után immár a politikát is visszaadományozza, ezúttal mind a nyolcmilliónknak, ideértve a nem szavazókat is, a politika összes feladatával és felelősségével együtt, akkor mégis mi szükségünk rá mint miniszterelnökre? Adjunk neki még több pénzt, mert olyan cuki? Küldjük el az ENSZ-be szinkrontolmácsnak? Vagy nevezzük be az olimpiai csapatba magasugrónak?

Szóval e zavaros, sok kritikát kapott videó után tegnap reggel ismét jelentkezett a főpolgármester, ezúttal fél nyolckor – rossz néven vette, s ki is kérte magának a vádat, amely szerint ő nem korán kelő, s nem a fővárosért dolgozik napi nyolc órában. Hangsúlyozta, hogy

„bár már előválasztási kampány van, én azért napi nyolc órában főpolgármester vagyok természetesen, hiszen ezért kapom a fizetésemet.”

Hogy ezért kapja a fizetését, világos, ám sajnos ezúttal is kilóg a lóláb, elég, ha az ember lejjebb görget a Facebook oldalán, s máris szembesül a pőre valósággal, amit ráadásul maga Karácsony posztol. Vagy magyar hangja, Gál J. Zoltán, mindegy is. Tehát kedd reggel a főpolgármester sértődötten közli, hogy ő napi nyolc órában (ez a minimum elvárás, csak úgy mondom) nyomja az ipart, de hétfőn 10:17-kor a Rákóczi térről jelentkezik be, ahol Jámbor Andrással gyűjti az előválasztási aláírásokat, majd nem sokkal később a Móricz Zsigmond körtérről Orosz Annával, utána pedig a Kálvin térről, Csárdi Antallal. Szóval hacsak nem 36 vagy 48 órából áll egy napja, akkor nem igaz az állítása, amely szerint ő bizony nyolc órát gürizik a munkahelyén, s csak szabadidejében hódol miniszterelnök-jelölti kampányának.

De elmondja azt is, hogy összegyűjteni a húszezer aláírást „nekem sikerült elsőnek”. Neki. Aki kész és képes. Nem elsőként, hanem elsőnek. És ez olyan megnyugtató. Hogy legalább magyarul se…

Szóval, akarod-e ezt a férfit Magyarország miniszterelnökének?