Legnagyobb nemzeti ünnepünk, augusztus 20-a alkalmából a Felvidéken is méltó módon emlékeztek államalapító Szent István királyunkra és az ő örökségére – több mint ezeréves államiságunkra.

A Szent István király ünnepi megemlékezést Komáromban – hagyományosan – a Lúdpiac téri Szent István-szobor előtt tartották. Az ünnepséget a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület az Egressy Béni Városi Művelődési Központtal közösen szervezte. Az ünnepséget a Külhoni Magyarságért díjas Szőttes Kamara Néptáncegyüttes táncosai és zenekara gömöri, majd vág-garamközi táncokkal nyitották meg, aztán Melecsky Kristóf színművész Reményik Sándor Mi a magyar című versét adta elő.

Keszegh Margit emlékeztetett a komáromi Szent István szobor felállításának történetére, melynek talapzatánál idén 15. alkalommal emlékeztek meg. Kiemelte, fontos, hogy mindenki bizonyítsa rátermettségét, így a közösség is sikeresebb lesz.

„Szent István király intelmei segítenek bennünket a jövőépítő igyekezetünkben. Kötelességünk megőrizni és tovább vinni államalapító királyunk örökségét a Kárpát-medencében”

Szarka László, a Selye János Egyetem oktatója, a Rubicon Intézet főmunkatársa …hangsúlyozta, a komáromi Szent István szobornál nem lehet elfelejteni a 2009-es szoboravatást kísérő szlovák-magyar konfliktust. Ez arra mutat, vélekedett, hogy az akkori szlovák politikum nem volt tisztában azzal, hogy Szent István országa nélkül nemcsak a magyar, de a szlovák nemzet sem létezne.

Augusztus 20-án, pénteken a koronázó Szent Márton-dómban ünnepelték államalapító apostoli szent királyunkat. Az este hat órai szentmisére szép számban összejöttek a zarándokok közelebbről és távolabbról egyaránt. A főcelebráns Molnár Tamás atya, a pozsonyi magyar katolikus közösség lelkipásztora volt, koncelebrált Masicza Robert csallóközcsütörtöki esperes-plébános. A népviseletbe öltözött hívek s a cserkészek idén sem hiányoztak.

Tamás atya homíliájában örömmel jegyezte meg, hogy hála Istennek, tavaly után újra együtt ünnepelhetjük a számunkra olyan közeli és hozzánk kötődő koronázó dómban Szent István király ünnepét. Nagyon fontos, hogy kiálljunk értékeink, eszmei kincseink mellett, helyesen válasszunk gyermekeinknek, unokáinknak óvodát, iskolát, templomot, ha tehetjük, vegyünk részt a jelenleg engedélyezett nyilvános szentmiséken, becsüljük meg ezt, támogassuk, akárcsak a gazdag programot ajánló kulturális rendezvényeinket…

…Az igeliturgia a hívek könyörgésével zárult, melyet felváltva olvastak fel a ministránsok, imádkozva az ifjúságért, a magyar jövő zálogáért, óvodáinkért, iskoláinkért, pedagógusainkért, a koronázó városban dolgozó és tanuló magyarjainkért és intézményeinkért. A népviseletbe öltözött leányok és a cserkészek, valamint további hívek hozták az oltárra a felszelt kenyereket, gyümölcsöt, további adományokat.

Az áldozásra a „Győzelemről énekeljen napkelet és napnyugat…” kezdetű ének csendült fel, mely az 1938-as budapesti Eucharisztikus Kongresszus himnusza volt. Utolsó versszaka keresztény államalapító királyunkat szólítja meg: :

„István király árva népe, te is hajtsd meg homlokod. Borulj térdre, szórd elébe minden gondod, bánatod. A kereszt volt ezer éven reménységed oszlopa, most is Krisztus jele légyen jobb jövődnek záloga.”

Zilizi Kristóf teljes írása a felvidek.ma portálon olvasható.

(Címkép: felvidek.ma)