A hercegprímás elleni per egyik vádpontja szerint a bíboros azért akadályozta meg a korona hazaszállítását, hogy alkalmas időben megkoronázhassa vele Habsburg Ottót.

Az 1948. december 26-án – a nemzetközi jog rendkívüli durva megsértésével – letartóztatott bíborost emellett kémkedéssel, a köztársaság megdöntésével, továbbá valutával való üzérkedéssel is megvádolták. Mindent egybevetve, a Szent Korona ügye a II. Magyar Köztársaság Mindszenty ellen alkalmazott fegyvereinek egyikévé vált.

Milyen valós tényeket forgatott ki a bolsevik államhatalom?

A köztársaság kikiáltása után tíz nappal az érsek levelet intézett XII. Piuszhoz, amelyben kérte, hogy a Szent Korona a Vatikánban kerüljön elhelyezésre. Mindszenty okfejtése szerint a magyar respublika megszületésével a koronának az eredeti küldő félnél kell lennie, vagyis a pápánál – jóllehet tudjuk, hogy a Szent Korona nem azonos a Szent Istvánnak küldött koronával.

A hercegprímás 1947 nyarán valóban tárgyalt Habsburg Ottóval, mivel foglalkoztatta a párizsi békeszerződéssel – elméletileg – kialakuló hatalmi vákuum. Más kérdés, hogy épp a világégés idején megkötött angolszász-szovjet megállapodások révén e terveknek nem sok realitásuk volt. Erre egyébként ekkortájt ébredt rá maga a hercegprímás is.

Veres Péter 1949. január 17-i nyilatkozata világította meg a vád valódi ideológiai hátterét: „Hogy micsoda korlátolt fantasztaság kell ahhoz, hogy valaki ma, a szocializmus világmozgalmának győzelmes előretörése idején a minden uralkodóházak közt legsötétebb múltú uralkodóház, a Habsburgház visszaállításáról ábrándozzék – még ha csak ábrándozik is -, az szinte érthetetlen. Aki az ilyen gondolatokat komolyan veszi, az nemcsak feudálisán reakciós, hanem a legtisztább értelemben nemzetáruló is.” Alapy Gyula főügyész pedig így fogalmazott: „A tárgyalás folyamán kiderült, hogy a volt királyi koronát ennek a szervezkedésnek a mesterkedése következtében tartották vissza az amerikai haderők. Mindszenty a korona visszatartásával nemcsak államunkat akarta megfosztani ettől a relikviától, hanem biztosítani akarta a maga számára, hogy kéznél legyen a korona, ha ő ezt Habsburg Ottó fejére akarja tenni!”

Szimbolikus jelentősége is volt annak, hogy éppen azon a napon, amikor 1949. február 8-án Mindszentyt életfogytiglani fegyházra ítélték, XII. Piusz megnyitotta IV. Károly boldoggá avatási eljárását.

Az 1945-1977 közötti kort az a jogi helyzet jellemzi, hogy a Magyar Népköztársaság szerint a koronázási ékszerek a magyar állam tulajdonában vannak, szemben az Amerikai Egyesült Államok következetes felfogásával, miszerint ők megőrzésre kapták, és ezért különleges státusú tulajdonként kezelik. A kommunista hatalmi elit azonban nem tudta alku tárgyává tenni az ún. Standard-ügyben törvénytelenül letartóztatott, majd elmarasztalt Robert Vogeler mérnök szabadlábra helyezésének ügyét sem az ereklyék visszaadása érdekében. Az Amerikai Egyesült Államok sem a magyar diktátornak és körének, sem a Vatikánnak nem adta át azokat. A forradalom és szabadságharc eltiprása után a koronaékszerek visszaadása érdekében indított újabb kísérletek azért nem járhattak sikerrel, mert az Amerikai Egyesült Államokban élő magyar és kelet-európai emigráció tagjai ezt az aktust a Kádár János vezette politikai rendszer elfogadásához való hozzájárulásnak tekintették volna.

Már őrizetben volt – Budapesten a hírhedt Andrássy út 60-ban tartották fogva –, midőn ezekre a napokra visszaemlékezve vetette papírra azt, hogy „az én leveleimből, amelyek – úgy látszik – már régóta a rendőrség kezében vannak, világosan kitűnik, hogy a Szent Koronát, ezeréves és legféltettebb ereklyénket és kincsünket azért akartam Rómába vitetni, hogy a bizonytalan és viszontagságos helyzetből kimentsem. Olyan híreket kaptam, hogy a Szent Korona nincs megfelelő őrizetben, és így még attól is félni kell, hogy régészeti vizsgálatoknak vetik alá. Ezek a szempontok indítottak arra, hogy az ezer évvel előbb Rómából érkezett Szent Koronát a magyarság nagy barátjának, XII. Pius pápának gondjaira bízzam.”

Telt múlt az idő…Mindszenty közel nyolc esztendeje élt már az Amerikai Egyesült Államok biztosította menedékében a Szabadság téren, amikor egyfelől 1964. augusztus 24-én Lyndon Baines Johnson elnökhöz, másfelől két nappal később – élve a követség biztosította lehetőséggel, Washingtonon keresztül – levéllel fordult VI. Pál pápához, akit még Montini helyettes államtitkárként jól ismert a korábbi esztendőkből. Íme az elnöknek írott levél, tanúságtétel és vallomás, egy élet tapasztalatán alapuló aggodalom hangja Johnson Elnökhöz a Szentkorona ügyében:

„Az újsághírek szerint tárgyalások fognak kezdődni az Egyesült Államok és a Kádár-rendszer között. Attól tartok, a Szent Korona lesz az egyik követelés. A Szent Korona, amennyire tudom, az Egyesült Államok hadserege kezében van Németországban. A második világháború után az új rendszer egyszer már visszakövetelte. A Vatikán és Spellman bíboros előterjesztette a kérésemet, hogy ne adják vissza a Szent Koronát a vörösöknek. Így is történt, Truman elnök még a gondolatot is élesen elutasította.

Ez a kérdés volt életfogytiglani ítéletem egyik oka és ürügye. Ha szükség lenne rá, a Szent Koronáért és annak kimondhatatlan szellemi jelentőségéért újra börtönbe mennék. Ma is nagy a veszély. Bizalommal kérem Elnök Urat, mentse meg a koronát.

A Szent Koronát az új magyar kereszténység kapta Szilveszter pápától 1001-ben Szent István, az első magyar király számára. Csaknem ezer éven át minden magyar királyt ezzel koronáztak meg. Ez hazánk és kereszténységünk ősi mivoltának pecsétje, a világon egyedülálló keresztény és alkotmányos szimbólum. A magyar integritás megtestesítője a két igazságtalan békeszerződés után, melyek tönkrezúzták a legtökéletesebb történeti, geológiai, gazdasági és kulturális egységet, a magyarok abszolút többségét ebben az országban a magyarok és az elszakított nemzetiségek óriási kárára és boldogtalanságára, akik bár kisebbségben voltak, az »anyaországok« parlamentjeiben mégis azt vallották, hogy Magyarországon jobb volt (Radić, Trumbić, Hlinka, Juriga, Maniu, Slavici stb.).

A Szent Korona nem lehet az ateista bolsevikok tulajdona. Nem történhet meg, hogy a Szent Korona a szovjetek vagy a csehek, románok, szerbek kezébe kerüljön, és feldarabolják vagy eladják egy aukción, és az árát szétosszák. Ugyanígy nem kerülhet a magyar bolsevikok kezei közé sem. Ez példátlan botrány lenne.

A Vatikán is kifejezte érdeklődését ebben az ügyben, de nem ismeri az újabb veszélyt. Úgyhogy a nevében is kérem Elnök Urat. Mr. Rusk legutóbb kijelentette, az Egyesült Államok külpolitikája 1945 óta változatlan. Mi, magyarok azt kérjük, hogy ez nyilvánuljon meg a hadsereg és Truman elnök példája nyomán a Szent Koronával kapcsolatban is.”

A meghurcolt főpap – nem meglepő – Szabadság téri menedékében a megszállók és kiszolgálóik hatalomból történő eltávolítását tekintette alapfeltételnek ahhoz, hogy a koronázási ékszereket visszaszolgáltassák.

Szerző: Zétényi Zsolt