Figyelmet érdemel az a küzdelem is, amelyet a Hercegprímás azért folytatott, hogy az 1945- ben nyugatra menekített Szent Koronát ne adják vissza a szovjet birodalom által leigázott kommunista Magyarországnak.
Azt követően, hogy elhallgattak a fegyverek az európai harctereken, a rangidős kalocsai érsek, Grősz József kérésére Mindszenty József veszprémi püspökként fogalmazta meg a magyar püspöki kar első főpásztori szózatát, mely 1945. május 24-én vált ismertté. Ebben olvasható, hogy „a Szent Korona és az áldást osztó Szent Jobb, a magyar tisztelet és kegyelet ősrégi emlékei ismeretlen helyen vannak”. Noha az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. május 25-én hozott határozatában csupán az ötödik helyen jelölte Serédi Jusztinian megüresedett székébe a veszprémi püspököt, a pápa mégis Mindszenty mellett voksolt. A Miklós Béla vezette kormány szeptember 17-én ezt tudomásul vette.
Az esztergomi érsek, bíboros 5437 napot, majdnem másfél évtizedet, életének közel egyötödét töltötte az Amerikai Egyesült Államok budapesti követségének, majd nagykövetségének falai között. A magyar római katolikus egyház élén trónra emelésétől 1948. december 26-i őrizetbe vételéig éppúgy, mint félrabságában „kiemelt fontosságot tulajdonított a Szent Korona ügyének”, s még utána is, a bécsi Pazmaneumban és külföldi evangelizációs útjain. Mivel a köztársaság (majd népköztársaság) bevezetése, törvénybe iktatása, az államformaváltás szándékaival, meggyőződésével ellentétes volt 1945 végi bejelentésétől kezdve. Azért írt, beszélt, hogy a fokozatosan kizárólagos hatalomra szert tevő kommunista politikai erőcsoport, Moszkva vazallusa, ne szerezhesse meg a koronaékszereket, ne szállítsák azokat vissza Budapestre. Szentkoronás őrzési helyként a Vatikánt javasolta mind a pápaságnak, mind elsőrendűen az amerikai állam vezetőinek szóló leveleiben, üzeneteiben.
Már 1946. február 10-én levéllel fordult XII. Piuszhoz, felvetve a koronázási ékszerek vatikáni elhelyezését. A pápai államtitkárság támogatta elképzelését, hogy mert – miként Washingtonban ismertté vált 1946 áprilisában,- „mindaddig, amíg Szent István Szent Koronája biztonsággal nem térhet vissza Budapestre, az Apostoli Szentszék őrizetében legyen”. A válaszból világos és egyértelmü volt – ez a tény érvényesült mindvégig, a koronázási ékszerek ünnepélyes visszatértéig –, hogy az amerikaiak megőrzésre vették át az ereklyéket Pajtás Ernő koronaőrség parancsnoktól.
Berlinből távirat érkezett Washingtonba a külügyi tárcához 1946. május 31. éjjelénarról, hogy az Apostoli Szentszék Magyarország katolikusai nevében Szent István koronájának az egyház részére való visszaadása ügyében előterjesztett 1946. február 27-én kérést. Az amerikai misszió 1946. április 30-án kelt, a külügynek szóló jegyzékében ezt rögzítették:
XII. Piusz pápa (kép: vaticannews.va)
„A vizsgálat azt mutatja, hogy a kérdéses koronát nem erőszakkal hurcolták el Magyarországról, hanem a magyar hatóságok adták át az amerikai hadseregnek megőrzés céljából. Ezért az nem esik a négyoldalú megállapodásban meghatározott visszaszolgáltatandó javak kategóriájába. Ennél fogva az Amerikai Egyesült Államok hatóságainak egyoldalú rendelkezése semmilyen módon nem sérti a négyoldalú restitúciós megállapodást. Az R. D-vel és OMGUS R. osztállyal történt konzultáció után az a javaslat merült fel, hogy a kérdés e három lehetséges variáció egyike szerint oldandó meg:
(1) A koronát az Apostoli Szentszéknek átadni megőrzés céljából mindaddig, amíg biztonságosan visszaszállítható Magyarországra. A Vatikán április 25-i szóbeli jegyzéke szerint Mindszenty bíboros, Magyarország prímása ezt a megoldást ajánlja.
(2) A koronát az Amerikai Egyesült Államokba szállítani letétbe helyezés és biztonságos őrzés céljából. Tekintve, hogy a korona nagy politikai és vallási tartalom és jelentőség hordozója a magyar nép számára, a koronának az Amerikai Egyesült Államokba való fizikai elhelyezése előnyösnek bizonyulna a jövőbeli egyezkedés és a megfelelő időben való visszaadás szempontjából. Az Amerikai Egyesült Államokba szállítás történhet a prímás belegyezésével vagy tudtával, de fennáll a lehetősége, hogy ez a közvéleményben hasonló következményekkel jár, mint amilyenek a német festmények Amerikai Egyesült Államokba viteléből adódtak.
(3) A koronát Németországban, katonai gyűjtőállomáson tartani mindaddig, amíg biztonsággal visszaadható a magyar egyháznak.
Várjuk a Külügyminisztérium tanácsát.”
A politikai tanácsadó Robert Daniel Murphy – aki a Szent Korona sorsának alakulásáról a kezdetektől „képben” volt – által aláírt levél kpcsán az amerikai külügyi tárca kijelenti, hogy a „végső rendezésnek a magyar kormány kívánságával összhangban kell megtörténnie”. A budapesti követet kérik: tudja meg, hogy miként vélekedik a budapesti kormány a Szent Koronáról és a koronázási jelvényekről.
- augusztusában – esetleges hazahozataluk hírére –magyar források arról tájékoztatták a budapesti amerikai követet, Hans Frederick Arthur Schoenfeldet, hogy Nagy Ferenc miniszterelnök a koronaékszerek esetében a további amerikai gondoskodást részesíti előnyben. Ez bölcs döntés volt.
A szentszéki ügyvivő, Péterffy Gedeon arról számolt be a bíborosnak 1947. március 31-én a Vatikánból, hogy Gennaro Verolino, aki a magyar ügyek referense a Vatikáni Államtitkárságon, azt mondta neki, a Szent Koronáról „a tárgyalások az amerikaiakkal folyamatban vannak”.
Tengerentúli, egyesült államokbeli és kanadai útja során Mindszenty megemlítette Francis Josef Spellman bíboros, New York érseke előtt a Szent Korona ügyét. A magyar főpásztor emlékiratához annak idején számos feljegyzés készült és töredékes szövegek is fennmaradtak. Ezek egyike arról tudósít, hogy Spellman bíboros „a magyar Szent Koronát segített odaadással megőrizni”. 1947. július 26-án levelet írt a hadügyi tárcához, kérve, hogy a Szent Koronát a katonai vezetés a „lehető legnagyobb gondossággal kezelje”. Onnan a State Departmentbe küldték át az érsek levelét válaszadásra.
Az 1947-es nemzetgyűlési választás napján az esztergomi érsek levelet írt az Amerikai Egyesült Államok budapesti követének, ismételten szorgalmazva a koronázási ékszerek Vatikánba juttatását. Kérelmét ezúttal egy vélelmezett háborús helyzet bekövetkeztével és annak a Szent Koronára esetleg káros következményeivel igyekezett alátámasztani. Selden Chapin szeptember 12-én kelt válaszában megnyugtatta a bíborost, aki – ennek ellenére – osztrák és német főpapok segítségét is kérte. Ennek tudható be, hogy a salzburgi érsek, Andreas Rochracher november 17-én Spellmanhoz bíboroshoz írt levelében a Szent Korona Vatikánba szállítását javasolta. New York érseke tanácskozott az amerikai tábori püspökség kancellárjával, a magyar emigráció tagjaival, majd 1947. december 9-én elutasította a Vatikánba szállítást.
Giovanni Battista Antonio Maria Montini, 1963-tól VI. Pál pápa (kép: magyarkurir.hu)
A szentszéki ügyvivő, Péterffy Gedeon Mindszentyhez írott jelentése 1947. november 27-én beszámolt a Giovanni Battista Antonio Maria Montini helyettes államtitkárnál tett látogatásáról, ahol érintették a Szent Korona ügyét is: „ők lépéseket tettek az amerikai hatóságoknál Eminenciád kérésének megfelelő értelemben, azonban mindig kitérő választ kaptak eddig. Azt mondta, hogy további részleteket illetően forduljak Innitzer bíboros úrhoz, aki éppen ezekben a napokban Rómában tartózkodik. Erre hivatkozással felkerestem Innitzer kardinálist, aki lényegesen újabb momentumokat nem tudott nekem mondani, mint hogy Eminenciádnak egy előzetesen jelzett bizalmi embere cs–y nála megjelent és ő ajánlósorokkal látta el, hogy tovább menjen Németország felé. Azt is mondta nekem a bíboros úr, hogy a másnapi kihallgatásánál, a Szentatyánál, Őszentsége előtt is fog szólani erről.”
Péterffy 1948. március 30-án jelentette, hogy olvasta a magyar sajtóból miszerint, hogy az Amerikai Egyesült Államok – nyilván magyar kérés ellenére – jegyzékben utasította el a Szent Korona visszaadását. Igaz-e a hír, mit tegyen, ezért kérte a választ Esztergomból. Április 30-án azonban a szentszéki ügyvivő megnyugtatta a bíborost. Beszélt az amerikai ügyvivővel, Parsonsszal, aki kijelentette: „politikájuk a Szent Koronát illetően nem változott meg, azt szinte határozottan mondta, hogy nincs szándékukban visszaadni a kormánynak.” A Szentatya kijelentette – így Péterffy –, hogy „újabb lépéseket tesznek. Így most már alig történhetik valami a Szent Koronával anélkül, hogy a Vatikánt erről ne tájékoztatnák, vagy meg ne kérdeznék.”
Hónapokkal később mégis változott a helyzet. 1948. szeptember 10-én Péterffy már azt tudatta a bíborossal, hogy a Szent Korona ügyében „a döntő szót a budapesti követ véleménye képviseli. Azt a gondolatot, hogy szent tárgy lévén illő kegyeletes elhelyezést biztosítani kell neki, így jöhetne szóba valami nyugati kegyhely, ismételten fogom hangoztatni. Változást vagy intézkedést azonban, amíg a diplomáciai viszony fennáll a két kormány között, aligha lehet várni.”
Ezután a szent tárgy egy koholt per szereplőjévé is vált – miként a bíboros visszaemlékezett rá – „a legsúlyosabb vádak és azok bizonyítékai között épp az volt, hogy „Megakadályoztam a Szent Korona hazaszállítását, hogy alkalmas időben megkoronázhassam vele Habsburg Ottót”. Ez koholt vád volt.
1948 márciusában érkezett a hír az országba, hogy az Amerikai Egyesült Államok megtagadja a Szent Korona viszszaszállítását Magyarországra, és a Vatikán is felmerült lehetséges őrzési helyként.
