A gyermekek nagyon drágák. Ezt a mondatot ma egyre többen szó szerint értik. Én nem. Tiltakozom az ellen, hogy a klímaváltozás okaként a nagycsaládosokat, a gyermekeket nevelőket állítsák be. A világi és az európai szinten jelentkező idiotizmus eleddig elkerülte kis hazánkat. Vajon meddig bírunk ellenállni a gőzerővel érkező életellenes propagandának, amely ezáltal gondolja, hogy majd megmenti a Földet a pusztulástól – teszi fel a kérdést a vasarnap.hu portálon megjelent írásában Gável András.

Nemrégiben megtapsoltuk a brit hercegi párt, amint ünnepélyesen bejelentették, nem vállalnak kettőnél több gyereket. Megfogadták valahogyan, hogy nem lesznek nagycsaládosok. A fenntartható emberi népességért kampányoló szervezet emiatt környezetvédelmi példaképnek kiáltotta ki Harryt és Meghant, amiért szaporodási visszafogottságukkal csökkentik a bolygóra gyakorolt hatásukat.

Egyre hangosabbá válik a propaganda, amely azt igyekszik elhitetni velünk, hogy az egyik legnagyobb veszély a család – pláne, ha a szülők „elfogadják az életet, amellyel Isten megajándékozza házasságukat”. Odáig jutottunk, hogy az életellenesség kezdte el szolgálni az életet. A fennmaradásunk záloga: ha meghalunk. Majdhogynem.

A tökéletesen abszurd észjárás egyértelműen elveszítette a vonatkoztatási pontot, amelyhez, mint etalonhoz újra és újra visszatérhetne. Ebben a kiút nélküli bolyongásban nagyobb joga van annak, aki többet akar fogyasztani, és kisebb annak, aki egész egyszerűen csak élni szeretne.

Még mielőtt elembétés testvéreim a nyeregben éreznék magukat, csak jelezném, hogy a gyermekek örökbefogadásáért folytatott ádáz csatározásaik közepette döbbenjenek már rá arra, hogy a maguk mellé vett és idejekorán szexuálisan eltorzított csöppségek legalább annyira „terhelik” a mi hőn szeretett bolygónkat, mint a nagycsaládosok porontyai.

Félreértés ne essék, fontos számomra a klímavédelem. Azt azonban határozottan ellenzem, hogy azt szembeállítsák a gyermekvállalással. Ehelyett inkább a környezettudatosságra nevelést szorgalmaznám. Édesanyám ominózus, asztalnál elhangzó mondata, amellyel besegítette szájunkba a nem könnyen lecsúszó utolsó falatokat – „gondolj arra, hogy máshol éheznek” – mindig is nehezen volt megragadható számomra a példázat távolisága miatt.

Nagyon tetszik azonban feleségem nevelése, aki mindig idejében jelzi, hogy csak annyit szedjenek a tányérukra a gyermekeink, amennyire ott és akkor szükségük van. Így egyre kevesebb maradékot kell kidobnunk. Egy kicsit pedig megélhetjük az evangéliumi tanítást a gondviseléssel kapcsolatban: nem kell aggódnunk a megélhetésünk miatt, mert a holnapi nap majd gondoskodik magáról.

De hogy ne csak a levegőbe pufogtassam a légből kapott gondolataimat, álljon itt a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért 2020 tavaszán végzett felmérése. Azt vizsgálták, hogy az átlagos magyar családok mennyire környezettudatosak. A kutatás tanulsága szerint a gyermekes családok 65%-a aktívan elkötelezett a környezetvédelem iránt, míg a gyermektelen felnőttek esetében ez mindössze 42% volt. Hoppá!

Engedtessék meg nekem ezek után – minimum Magyarországon – visszautasítanom azt a feltételezést, hogy a nagycsaládosok teszik tönkre a planétát. A magyar családok 94%-a környezettudatosan neveli a gyermekét, és ez is leginkább a nagycsaládosokra jellemző hozzáállás.

Kedves Harry és Meghan! Költözzetek bátran ide, a mi kis hazánkba! Itt vállalhatjátok az összes gyermeket, amellyel Isten megajándékozza a házasságotokat – ahogyan erre, ezzel a mondattal az esküvőtök során ígéretet tettetek. Egyéb esetben pedig engedjétek meg nekünk, hogy szívből örülhessünk a több mint két gyermekünknek! Esetleg ajándékozzátok el a harmadik, negyedik pulyát a felétek egyre jobban „elszaporodó” elembétéseknek. Nálunk belőlük még igen kevés van. Maradjon is ez így, hogy éljen a bolygó!

Szerző: Gável András. Forrás: vasarnap.hu