Herczegh Anita: Szeretnénk olyan támogatókat megnyerni, akik a következő években rendszeresen segítenek, hiszen az alapítvány célja, hogy ezeket a gyermekeket, akik most akár újszülöttek vagy óvodások, a felnőtté válásukig támogatni tudjuk.

Nagyon jó érzés átélni azt, hogy rendszeresen érkeznek kisebb-nagyobb összegek, az egy-kétezer forinttól a több tízmil­lióig – mondta lapunknak Herczegh Anita, Áder János köztársasági elnök felesége az általuk életre hívott Regőczi István Alapítványról, amely a koronavírus-járvány áldozatainak árváit segíti. Beszélt arról is, milyen – személyre szabott – támogatásokat tudnak nyújtani a gyerekeknek.

– A koronavírus-járvány a családokat sem kímélte, sok gyermek maradt árván vagy félárván. Hogyan merült fel, hogy megoldást keresnek a számukra?

– Amikor az ötlet megszületett bennünk, akkor a harmadik hullámban jártunk, és rengeteg olyan szörnyű tragédiáról és történetről értesültünk, ahol már kisgyermekek voltak érintettek. Az elmúlt évben még arról szóltak a hírek, hogy főként az időskorúakat veszélyezteti a vírus, de tavasszal már egyre több fiatal is érintett volt, akik kisgyermekeket hagytak árván vagy félárván. Felmerült bennünk, hogy ez már egy olyan nagy szám, ami miatt különálló, kifejezetten nekik szóló segítséget kell teremteni, hiszen akkor éppen négyszáz körüli család volt érintett. Akkor vált egyértelművé, hogy ezt nem lehet beépíteni egy korábbi alapítvány vagy karitatív szervezet életébe, hiszen azoknak is megvan az adott feladatuk, amiért létrejöttek.

– Májusban bejegyezték a Regőczi István Alapítványt, hol tartanak most a munkában?

– Az alapítvány létrejött, felállt a kuratórium. Rugalmasan alkalmazkodik a megváltozott igényekhez az alapítvány, például az érintettek megnövekedett számához. Emellett működik a honlap is, és folyamatosan frissül. A napokban született döntés arról, hogy az internetes oldalunkon a felmerülő kérdésekre is választ kaphatnak az érdeklődők, például a temetéssel, a gyámügyi eljárással kapcsolatban.

Az összes eddigi telefonos érdeklődőnél felmerült igény alapján állítjuk össze a témákat, amelyek egyfolytában bővülnek. Olyan felületet szeretnénk, ami könnyen használható, ugyanakkor az adományozók számára is egyszerű és néhány gombnyomással megvalósuló támogatást tesz lehetővé.

– Egy ilyen jellegű alapítvány nem csak anyagi segítséget tud nyújtani. Milyen területeket tudnak még lefedni?

– Az első és legfontosabb egy anyagi gyorssegély, mert a temetési költségek előteremtése vagy éppen a családfenntartó elvesztése azonnali segítséget igényel, de a célunk az, hogy amire igény mutatkozik, azt meg tudjuk oldani. Ez egyelőre alkalmazottak nélkül, önkéntesekből álló alapítvány.

Azonban egyedül nem lenne lehetséges ezt a feladatot elvégezni, ezért kötöttünk együttműködési megállapodást a nagy karitatív szervezetekkel, akik megfelelő apparátussal, irodával, raktárral, önkénteshálózattal rendelkeznek. A nekünk felajánlott tárgyi adományokat rajtuk keresztül tudjuk eljuttatni az árvákhoz és az érintett családokhoz, hiszen nekünk nincsenek raktáraink és szállítóeszközeink.

– Miben tudnak még segíteni a bajba került családoknak?

– További támogatás például a jogi segítség. Nagyon sok esetben a családfenntartó hirtelen egy húsz év körüli fiatal lett, akinek a kisebb testvéréről kell gondoskodnia. Természetesen teljesen tájékozatlan a gyámügyekben, és sok új probléma merül fel, aminek megoldásában tudunk segíteni például ügyvédek bevonásával vagy önkormányzati, állami, közigazgatási tanácsokkal.

– Önmagában a szülő elvesztése és a megváltozott családi helyzet feldolgozása is nagyon nehéz. Ezzel is foglalkoznak?

– Segítünk megtalálni a megoldást, tehát összekapcsoljuk például egy pszichológussal a családot. Mint mondtam, az alapítványnak nincs állandó szakembere, és értelemszerűen sokszor a lakóhelytől is függ, ki lehet a megfelelő segítség.

– Hallhattuk a sajtóban, hogy folyamatosan érkeztek a felajánlások. A kezdeti lendület most is kitart?

– Igen, folyamatos az adakozás. Nagyon jó érzés átélni azt, hogy a mai napig rendszeresen érkeznek kisebb-nagyobb összegek, az egy-kétezer forinttól a több tízmillióig. Egyéni felajánlók, kisvállalkozók, nagy cégek, önkormányzatok és egyházi közösségek egyaránt megtalálhatók az adományozók között.

– Mintha a saját gyermeke lenne az alapítvány, de mégis mennyi munkát fordít erre?

– Ezt nem lehet megmondani, de próbálom kihasználni a média adta lehetőségeket, és minél több emberhez eljuttatni az alapítvány hírét. Ez is egy munka, de ott van a kuratóriumi ülés is, ahol rendszeresen egyeztetünk, és meghozzuk a döntéseket. Vannak például, akik koncertek vagy kulturális események bevételét ajánlják fel, oda személyesen elmegyek, és megköszönöm a felajánlást. Nagyon sok tervünk van még.

Az egyik, hogy az elnöki protokollajándékokat egy neves aukciós galéria segítségével elárverezzük, és ennek a bevételét az alapítvány számlájára fogjuk átutalni. Nagyon sok olyan feladat van, aminek elvégzését nem lehet munkaórában mérni, hiszen a családok élethelyzetével való megismerkedés mellett nagyon fontos a kapcsolattartás a szponzorokkal és a vállalatokkal, hogy hosszú távú együttműködést köthessünk velük. Nagyon hálásak vagyunk a bizalomért és a sok támogatásért. Tájékoztatni fogjuk a nyilvánosságot, hogy mire használtuk fel és mire fordítottuk az adományokat, hogy ez a bizalmi viszony fennmaradjon.

Kochan Krisztina interjúja

A teljes interjút itt olvashatják: magyarnemzet.hu

Fotó: MH/Papajcsik Péter