Amennyiben a Nemzeti Választási Bizottság zöld utat ad és az esetleges jogorvoslatok során sem merül fel akadály, akkor a gyermekvédelmi népszavazás lehet a rendszerváltozás utáni nyolcadik országos referendum. Sőt, miután Karácsony Gergely is leadott egy kérdéssort, a folytatás is elképzelhető.

Az elsőre több mint harminc éve, még 1989 novemberében került sor: az úgynevezett „négyigenes” népszavazás során arról kellett dönteniük a választópolgároknak, hogy a köztársasági elnök megválasztására csak az országgyűlési választások után kerüljön-e sor, kivonuljanak-e a pártszervezetek a munkahelyekről, elszámoljon-e az MSZMP a
tulajdonában, kezelésében lévő vagyonról, illetve, hogy feloszlassák-e a Munkásőrséget.

A népszavazást négy párt, az SZDSZ, a Fidesz, az FKGP és az MSZDP kezdeményezte, akik minden kérdés esetében az igen szavazatokra buzdítottak. „Aki otthon marad, a múltra szavaz!” – hirdették plakátjaikon.

A Munkásőrség feloszlatására, a vagyonelszámoltatásra és a pártok munkahelyekről való kivonulására a válaszadók 95 százaléka mondott igent
Az államfőválasztásra vonatkozó kérdésben azonban mindössze 6404 szavazat döntött az igenek javára, azaz, hogy ezt az országgyűlési választás utánra halasszák.

A népszavazás az SZDSZ és a Fidesz megerősödését hozta, ám az államfő-választás kérdése nem került le a napirendről. Olyannyira nem, hogy a következő, 1990 júliusában megtartott népszavazásnak is ez volt a témája, pontosabban az egyetlen kérdése.

Bár az MDF-SZDSZ paktum egyik pontja szerint az államfőt az Országgyűlés többsége választotta volna meg, (ez egyébként azóta is így van), a vita nem jutott nyugvópontra. Ráadásul a választás módját ez gyakorlatilag nem tisztázta.

A szavazás után pár nappal az Országgyűlés az SZDSZ által jelölt Göncz Árpádot választotta köztársasági elnökké. A következő népszavazásra hét évet kellett várni, ekkor arról dönthetett az ország lakossága, hogy hazánk csatlakozzon-e az Észak-Atlanti Szerződés Szervezetéhez, azaz a NATO-hoz, miután a katonai szövetség Csehország és Lengyelország mellett hazánknak s meghívót küldött a belépésre. A referendumot ennek megfelelően az Országgyűlés kezdeményezte, az államfő pedig 1997 november 16-ra tűzte ki a választást. A NATO-csatlakozást minden parlamenti párt támogatta.

A részvétel majdnem elérte az 50 százalékot, a válaszadók 85 százaléka pedig a belepés mellett voksolt. Az új népszavazási törvény szerint eredményesnek számított a voksolás, mert a jogszabály ezt ahhoz kötötte, hogy a résztvevők többsége, de legalább negyede azonos választ adjon a kérdésre.
Magyarország végül 1999-ben csatlakozott a szövetséghez.

Hat évvel később egy újabb csatlakozásról, ezúttal az Európai Unióba történő belépésről kellett dönteni. Az Unió és hazánk közötti több évig tartó csatlakozási tárgyalások 2002-ben sikeresen lezárultak, ám a döntő szót a választóknak kellett kimondaniuk. Hasonlóan a NATO-referendumhoz, a kormány mellett az összes parlamenti párt a belépés mellett korteskedett, de voltak olyanok, mint a MIÉP, amely ellenezte a csatlakozást.

Az eredmények hasonlóan alakultak a hat évvel korábbihoz: 45 százalékos részvétel mellett 83 százalék mondott igent arra, hogy Magyarország az Európai Unió teljes jogú tagjává váljon, ami 2004. május 1-én meg is történt.

A történet további részleteit a Mandinerben, itt olvashatják el.