A Transzparens Újságírásért Alapítvány elemzése alapján az egész történet inkább tűnik egy összehangolt kampánynak, mint valódi szenzációnak. De a pestisracok.hu újságírója is utánajárt, milyen bizonyítékokat tud a magyar és a nemzetközi sajtó felhozni az ügyben.

Időzített bombák, összehangolt támadás

Az elmúlt napok legolvasottabb hírei közt van – Cseh Katalin ügye mellett – az állítólagos lehallgatási botrány. A Transzparens Újságírásért Alapítvány részletesen elemezte az izraeli kémszoftverről szóló hírek médiafolyamatait, a történet interpretációját, időbeli és felületek közti eloszlását, és arra jutott, hogy az egész sokkal inkább egy tudatosan felépített, összehangolt médiakampány benyomását kelti, mint egy valódi médiaszenzációét.

Kiemelünk néhány fontosabb megállapítást:

Magyarországról a Direkt36 dolgozott a projektben, de még így is életszerűtlen, hogy a Direkt36-al együttműködő Telex nem tervezetten publikálta mindössze egy órával a hír külföldi sajtóban történő megjelenését követően az erről szóló cikket. Főleg, hogy az említett írás egy a rendkívül hosszú, 42 ezer karakteres, jól megszerkesztett, grafikákkal tarkított elemzés.

A különböző, nem kormánypártinak tartott médiumok menetrendszerűen pontosan ugyanazokat az altémákat járták körül az üggyel kapcsolatban ráadásul rendkívül rövid időn belül.

Érdemes megfigyelni az ügy tálalását az egyes sajtótermékekben. A hírről elsőként beszámoló Telex még így fogalmazott: „Lelepleződött egy durva izraeli kémfegyver, az Orbán-kormány kritikusait és magyar újságírókat is célba vettek vele”. Ezzel az óvatos megfogalmazássa szemben a 444.hu már így vette át a hírt: „Újságírókat, ellenzékinek gondolt közéleti szereplőket hallgat le a kormány”. Tényként közölték azt a ma sem bizonytott állítást, hogy a magyar kormány áll az állítólagos lehallgatás mögött.

Szintén érdekes és példaértékű jelenség az is, hogy a Telexen a Pegasus-ügy kirobbanásának reggelén, 8:00-kor, vélhetően időzítve megjelent egy „Hogyan tudják feltörni a telefonomat és mit tehetek ellene?” című, szintén elég hosszú, tech-életmód jellegű, jó tanácsok típusú cikk.

A kormánykritikus ezalenyeg.hu internetes portál teljes kampányüzemmódra kapcsolt: gyakorlatilag országos egyéni választókerületi szinten más-más címmel közlik ugyanazt a hírt. Habár nem nyert bizonyítást az az állítás, hogy a kormánynak valóban köze lenne a lehallgatáshoz az ellenzéki portál már a potenciális helyi kormánypárti politikusokat is bevonja az ügybe. Nem beszélve arról, hogy ezek a cikkek azt sugallják, hogy a kormánypárti politikusok bármelyik polgárt lehallgathatják.

A közösségi média trendjeit ismerők nyilván azt is jól látják, hogy a Pegasus-üggyel kapcsolatos anyagok igen jól  mennek ezeken a felületeken. Érdekes, hogy az ún. fact-checkerek egyes sztorikkal kapcsolatban kínosan ügyelnek az állítások bizonyítottságára, a megfigyelési üggyel kapcsolatban azonban teljesen ignorálják azt a tényt, hogy minden állítás és feltételezés egy a köz számára eddig teljesen ismeretlen és hozzáférhetetlen adatbázison alapul.

Míg a Hunter Biden üggyel kapcsolatos híreket az orosz titkosszolgálat dezinformációs kampányaként hivatkozva törölték a felületekről, most egy nem publikus adatbázison alapuló bizonyítatlan értesüléseket engednek terjedni. Mindezt ráadásul annak ellenére hogy mind az NSO, mint érintett cég, mind az összes érintett kormány, köztük a magyar kormány is kategorikusan tagadja a történteket. Vajon a Facebook és a Twitter miért nem cimkézi megerősítetlen információként a fenti cikkeket?

És akkor a “bizonyítékokról”

A pestisracok.hu újságírója is utánajárt, milyen bizonyítékokat tud a magyar és a nemzetközi sajtó felhozni az ügyben.

A lehallgatásra a bizonyítékokat az Amnesty International (Soros) találta meg egyes lehallgatottak telefonján. Hogy honnan tudjuk, hogy így történt? Mert az Amnesty International ezt állítja! Egyetlen független szervezet sem kapott betekintést az Amnesty dokumentációjába!

Az Amnesty 15 (!) újságíró telefonját vizsgálta meg, és állítása szerint megtalálta rajtuk a kémprogram nyomait. Ez az összes telefonszám 0,03 százaléka! Mégis ténynek tekintik, hogy a listán lévő mind az 50 ezer számot lehallgatták.

Az FS szerint több mint 50 országban 50 ezer telefonszámot figyeltek meg. A Guardian megfogalmazása szerint több mint 50 ezer telefonszámról gondolják azt, hogy az NSO (a kémprogram izraeli gyártója) ügyfelei számára érdekesek lehetnek. /…/ Az, hogy egy telefonszám szerepel a listán, nem utal arra, hogy az eszközt megfertőzték a Pegazussal vagy hogy megpróbálták volna feltörni. A konzorcium azonban úgy hiszi, hogy az adatok az NSO kormányzati ügyfeleinek célpontjaira utalhatnak, amelyeket lehetséges lehallgatási kísérletek előtt azonosítottak.

Ugye érezzük a ravaszkodást? „Azt hiszi”, „lehetséges”, „utalhatnak”… Ezt adják elő aztán szilárd tényként.

Az Amnesty jelentésének nagy részében az NSO támadó infrastruktúrájával foglalkozik, amelynek szerverei vannak többek között Németországban, Nagy-Britanniában, Svájcban, Franciaországban, Ausztriában, Japánban, az USA-ban, Hollandiában, Kanadában és Finnországban. A jelenlegi médiakampány nem pécézte ki ezeket az országokat. A célpontban helyettük Azerbajdzsán, Bahrein, Kazahsztán, Mexikó, Marokkó, Szaúd-Arábia, Magyarország, India és az Egyesült Arab Emirátusok vannak, a konzorcium ezeknél „állapította meg”, hogy kormányuk használja a Pegazust.

Feltűnő a szándék az NSO teljes üzleti tevékenységének a tönkretételére. Az Amnesty közzétette a saját teljes kiberbiztonsági eszközkészletét, amellyel ki lehet szűrni a Pegazust a mobiltelefonokon. Mióta feladata ez egy jogvédő civilszervezetnek? Persze ha egy civilszervezetnek aktív, magas szintű elhárító szolgálata van, sok minden megtörténhet!

Van rá bizonyíték, hogy az 50 ezres lista valóban lehallgatottak adatait tartalmazza? Ezt még a Guardian sem állítja, mégis úgy tesznek, mintha volna. Ha tényleg hiteles lenne a lista, az egyedül az NSO szerverén lehetne meg, de ők azt állítják, hogy a kémprogram vásárlóinál vannak a célpontok információi, nem náluk. Ez egyébként logikus is.

Ha igazat mondanak, akkor 50 ország lehallgató ügynökségének szerveiről kellett begyűjteni a listát, amire csak nagyon komoly titkosszolgálat lehet képes. Ha hazudnak – amit én nyilván nem tudok kizárni – akkor viszont az ő szerverükre is csak egy titkosszolgálat törhetett be, mert még az Amnesty is hallgatásba burkolódzik a lista eredetéről. A Guardian szerint „hozzáfértek a kiszivárgott listához”. Na persze.

Ettől kezdve elhagyom az újságírás terepét, és feltételezésekbe bocsátkozom – írja a pestisracok újságírója. Világpolitikai szintű machinációról van szó. Ehhez még Soros sem elég erős, a hálózatát legfeljebb felkérték együttműködésre. Titkosszolgálati hátterű dezinformációs akciónak tűnik az egész, amerikai eredettel. A legfontosabb célpont nyilván nem Magyarország, hanem India, Szaúd-Arábia és Izrael, na meg maga a cég, az NSO. Az adatgyűjtés ellenük már 2018-ban és 2019-ben nagyban folyt, de amíg Trump volt hatalmon, nem kaptak zöld jelzést.

Forrás és a teljes cikkek itt találhatók: Mandiner, Pestisrácok

Címlapkép: Az ezalenyeg.hu internetes portál országos egyéni választókerületi szinten más-más címmel közli ugyanazt a hírt. Forrás: Mandiner