“A Magyar Nemzeti Médiaszövetség élesen elítéli a liberális médiumok immár csúcsra járatott uszító, újságírókat megbélyegző, a másként gondolkodókat kirekesztő és fenyegető gyakorlatát.

Szervezetünk határozottan fellép a véleményszabadság érvényre jutása mellett, és visszautasítjuk az egyre erősödő véleményterrort és a másság – jelen esetben a konzervatív gondolkodás – ellehetetlenítésére tett folyamatos törekvéseket.

Szövetségünk mindig is igyekezett a szakmaiság alapjára helyezni a kérdéseket, annak ellenére, hogy egyre világosabb, újságírószakmáról ma már nehéz beszélni. Kötelességünk emlékeztetni a liberális bérbloggereket arra, hogy még nem is olyan régen az újságírók már csak a kollegialitás okán sem szálltak bele páros lábbal másként gondolkodó kollégáikba, céljuk pedig nem a másik megbélyegzése és lejáratása, hanem a vélemények ütköztetése volt. Szomorúan tesszük hozzá, hogy nem is olyan régen még az újságok és internetes oldalak tájékoztatni, nem pedig a tényektől elrugaszkodva vádaskodni igyekeztek.

Lássuk ugyanis a tényeket: „Családi Nap”-nak nevezett homoszexuális propagandaeseményt szervezett az Emberség Erejével, a Budapest Pride és Amnesty International Magyarország Pécsett, amely több, kifejezetten gyerekeket célzó, „meseórákkal” és játékos feladatokkal tarkított programot is tartalmaz. Ezt ismertette a Dunántúli Napló és ez ellen a propaganda ellen – nem pedig a homoszexuálisok, vagy a homoszexualitás ellen – emelte fel szavát publicisztikájában a lap főszerkesztője. Szily Lászlónak a 444 blogon leadott rajtjelére ezután a teljes liberális médián végigsöpört a lap elleni nyílt agresszív fellépés, néhol egyenesen fasiszta uszításnak nevezve a konzervatív lap által közölteket.

A Magyar Nemzeti Médiaszövetség mindig is igyekezett a szakmaiság képviseletére és újságíró közösség közös pontjainak megtalálására helyezni a hangsúlyt. Bár ez utóbbi szinte lehetetlen feladat, ezúttal Szily László egy korábbi dolgozatában írt minden szavával egyet tudunk érteni, amennyiben magára és a többi bérbloggerre értette: „Aki ezeket az embereket és a mérgező lapjaikat nem zárja ki az életéből (…) az a szívderítő valódi világ helyett egy undorító, nyálkás és hazug fikcióban fog ragadni.”

Egy-két gondolat a nyilatkozat ürügyén.

Alaptörvényünk világosan rögzíti, mit nevezünk családnak. Azonos neműek együttélését biztosan nem, így “Családi napot” hirdetni részükről abszurd.

A nemrégiben megszületett – és az LMBTQ pártiak által hazugságokkal támadott – gyermekvédelmi törvény tiltja a szexuális jellegű propagandát. Az “érzékenyítő mesék” egyértelműen a tilalom hatálya alá tartoznak. Csakúgy, mint a törvény ellenében megalkotott, középiskolásokat célzó internetes oldal, amelyet a globalista, a normalitást elutasító Európai Bizottság is pénzel.

Ha egy lap nem támogatólag ír egy rendezvényről, még nem lesz homofób, pusztán felhívja a figyelmet az esemény deviáns tartalmára. Ez a dolguk, még akkor is, ha ez nem tetszik “jajdeobjektív” bértollnokoknak és Soros-pénzen firkászkodóknak. Az pedig kifejezetten ocsmány, aljas dolog, hogy a más véleményt valló kollégákat vérengző fenevadakként próbálja – valóban vezényszóra – földbe döngölni a sajtószabadságra oly nagyon kényes globalista banda. Akiket, ugye, nem irányítanak, gondolom, ezért harsognak egy szólamban és egyszerre.

És még mi vagyunk a lakájmédia. Vegyétek már észre, hogy ha fülsiketítően üvöltötök is, attól még nem lesz igazatok. Ugyanis ennek az országnak a többsége, ha hiszitek, ha nem, még normális. Ezt persze a globalista magasságokból nehéz észrevenni, meg a gazdi is nehezményezné, ha másként tennétek.

Ül! Pitizik! 

Van az a pénz, amiért hajlandóak vagytok – mi is idézünk – “egy undorító, nyálkás és hazug fikcióban ragadni”.