V. Ne ölj! Ez a parancsolat is érvényes a muszlimok között is. A Koránban találunk ilyen költői megfogalmazást is: „Aki megöl egy ártatlan lelket – minden embert megöl” (5,32).

Egy másik szúra ezt mondja: „Aki szándékosan megöl egy hívőt: a Pokolra jut” (4,93).

A Korán tiltja az öngyilkosságot (84,29), tiltja a gyermekek megölését még éhínség esetén is (6,151), és nem engedélyezi az abortuszt sem (17,31). A M 017,4206 szerint Mohamed a házasságtörésen ért várandós asszony megkövetését sem engedélyezte addig, amíg gyermekét meg nem szülte és el nem választotta. Napjainkban az abortuszt csak akkor engedélyezik, ha az anya életveszélyben van.

A káfírok megölése azonban már teljesen más eset. A B 1,3,11 szerint „tilos egy muszlimot halállal büntetni egy káfír megöléséért”. A hit terjesztése érdekében halomra kell ölni a hitetleneket: sokkal inkább erény, mint bűn. Az „árok-csata” után, 637-ben a medinai piactéren egy nap alatt 800 zsidót fejeztek le Mohamed és 12 éves felesége, Aisa jelenlétében (I 690). Az élet Allah ajándéka, de csak az igazhitűek élete…

Ami egyébként a káfírok kiirtásának módját illeti, az iszlám nem válogatós. Talán még a lefejezés a „leghumánusabb” megoldás az akasztáshoz, a keresztre feszítéshez és az élve elégetéshez képest…

2016-ban Juan Carlos Martos atya a spanyol Facebook-on közzétette annak a kb. 500 nigériai kereszténynek a holttestéről készített képet, akiket a BokoHaram szervezethez tartozó Fuláni Közösség tagjai élve elégettek. Jellemző, hogy a spanyol facebook-vezetés ezeket a képeket „gyűlölet-keltőnek”, sőt „pornográfnak” minősítette és letiltotta az internetről. Úgy látszik, a kegyetlen gyilkosság – ha muszlimok követik el – nem gyűlöletkeltő, csak az arról készült beszámoló. Ma itt tart Európa… Az üldözött keresztényekről nem szabad beszélni, nehogy „megsértsük az üldözők érzékenységét”, a meggyilkolt keresztényekről tilos beszámolni, mert ezzel megsértjük a muszlim gyilkosok érzé-kenységét…

Észak-Szudánból még 10 évvel ezelőtt is muszlim rablócsapatok rendszeresen lejártak Dél-Szudánba (annak önállósítása előtt), és százezer-számra öltek meg és tettek földönfutóvá állattenyésztésből élő, egyszerű törzsi vallású népcsoportokat. A férfiakat megölték, az állatokat elhajtották, a fiatalok egy részét eladták, a többiek éhen haltak. A nyugati liberális médiumoknak természetesen ezekről sincs tudomásuk. (De ez már a VIII. parancsolathoz tartozik…)

Világviszonylatban egyébként átlagosan 4-5 percenként ölnek meg napjainkban is egy keresztényt. És a gyilkosságok többnyire iszlám államokban történnek. /2./

A történelem folyamán a muszlimok által megölt káfírok száma kb. 270 millió. Ebből kb. 120 millió afrikai, 60 millió keresztény, 80 millió hindu, 10 millió buddhista. /3./

VI. és IX.: Ne paráználkodj! Felebarátod házastársát ne kívánd!

Meg kell jegyeznünk, hogy A Katolikus Egyház Katekizmusában található fenti mondatok nem egyeznek meg pontosan az Ószövetségi Szentírásban olvasható szövegekkel. Ezek így hangoznak: „Ne törj házasságot!” (vö. Kiv 20,14; MTörv 5,18), illetve: „Felebarátod feleségét ne kívánd!” (vö. Kiv 20,17; MTörv 5,21). A háttérben az a gondolat áll, hogy miután a leendő férj megvette feleségét (ne felejtsük el: a „vőlegény” szó is vevő legényt jelent!), a nő az ő tulajdonává válik, és a házasságtörés – a feleség és szexuális partnere részéről is – a férj tulajdonjogának sérelmét jelenti. Nem véletlen, hogy a Bibliában a IX. parancsolat teljesen egybeolvad a X.-edikkel: „Ne kívánd meg felebarátodnak se feleségét, se házát, se mezejét, se rabszolgáját, se rabszolganőjét, se marháját, se szamarát; semmit se, ami az övé” (MTörv 5,22).

A VI. és a IX. parancsolatnak ez az értelmezése az újszövetségi szemlélet számára már teljesen idegen. Egy feleség nem lehet a férj birtokának része (még akkor sem, ha ő korábban „vevő-legény” volt). Az iszlám viszont még inkább tárgyiasítja a feleséget, mint az Ószövetség. Ez teszi érthetővé, hogy a muszlim férjnek mindent szabad, kivéve felebarátja feleségének az elcsábítását. ha ő rabszolganőitől szexuális szolgáltatást kíván, megerőszakol egy magányos nőt, kiruccan egyet egy bordélyházba, nem történik házasságtörés, hiszen az ő tulajdonjoga nem sérült meg… Egy idegen férfi azonban már azzal is bűnt követ el, ha megnézi az ő feleségét, netán kedvét leli a feleség arcának szépségében.

A Korán kezdetben még meglepően enyhén ítéli meg a házasságtörőket. A K 4,16 szerint, ha a bűnösök megbánást tanúsítanak, hagyni kell őket. Ezt a verset azonban a későbbi 24,2 vers eltörli, miután száz korbácsütést ír elő mindkét házasságtörőre, méghozzá a nyilvánosság előtt. A mohamedi hagyomány ezen is túlmegy: a házasságtörők kivégezhetők, sőt a sértett férj által is megölhetők. (Vö. B 8,82,829; 9,93, 512; M 017,4206.) Ezt a hagyományt szentesíti a saría törvény is: o 4,4; e 12,8).

Ugyanakkor az is igaz, hogy az iszlám is elítéli a paráználkodás minden formáját: a házasság előtti szexuális életet, az önkielégítést, a prostitúciót, a pornográfiát és a homoszexuális kapcsolatokat is (vö. K 4,16; 26,165-166). A házasságon belül sem engedélyezi a természetellenes aktusokat (például az anális szexet). A potencianövelő szerek használatát, a születésszabályozási módszerek alkalmazását és a mesterséges megtermékenyítést csak megszorításokkal engedélyezi. Mesterséges megtermékenyítés például csak a férj spermájával végezhető. Ezeken a területeken a katolikus tanítás jóval szigorúbb. Tiszteletreméltó elődöm, Tóth Tihamér püspök atya néha kissé túlzásba is esett. Az önkielégítést például a legnagyobb bűnök közé sorolta, a húsz év alatti nemi életet még házastársak közt is helytelenítette. (Pedig Árpádházi Szent Erzsébet 15 éves korában már saját kislányát dajkálta, 19 évesen – férje halálakor – pedig már a harmadik gyermekét várta…)

Ugyanakkor azt is ki kell mondanunk, hogy az a szabadosság, amely a mai keresztények közt is megtalálható: katasztrofális. Anglikán és evangélikus püspök asszonyok nyíltan vállalják leszbikus voltukat, katolikus papok is megáldják a leszbikusok és a homoszexuálisok házasságát. A gender-ideológia oktatása, az LMBTQ-kultusz bevezetése, a homoszexuálisok házasságának elismerése hamarosan a jogállamiság kritériumává válik Európában. És mindez a modernség nevében… Pedig ha elolvassuk Szent Pál Rómaiakhoz írt levelének 1. fejezetét vagy a Teremtés könyvének 19. fejezetét, mindjárt látjuk azt, hogy az Unió tisztviselőinek többsége nem a jövőbe akarja vinni Európát, hanem szeretné visszavezeti 2000, sőt közel 4000 évvel ezelőttre… Bár az elhamarkodott ítélkezéstől óvakodnunk kell, valahogy mégis csak az jut eszünkbe: Európa, neked Mohács kell…?

Szerző: Márfi Gyula