“Amelyik nemzet a múltját nem ismeri, az a jelenét sem érti, s a jövőjét meg nem teremtheti!”
Európának szüksége van Magyarországra… amely soha nem hagyta magát legyőzni.

Salamon uralkodása idején, 1071-ben a besenyők újra nagy sereggel betörtek a Szerémségbe, ahol jelentős zsákmányt raboltak. A támadás hátterében a bizánci
görögök álltak, akik rávették a besenyőket Magyarország megtámadására. A hírre Salamon, Géza és László azonnal a határra indultak, megvédeni az országot. Elfoglalták Nándorfehérvár és Szerém várát, fényes győzelmet aratva a besenyők és a felbujtó bizánci görögök felett. A gazdag zsákmány elosztása miatt azonban újra ellentét alakult ki Salamon és Géza között. (Minden esetben, amikor a trónviszályok eseményeit tárgyaljuk, felfedezhető egy közös elem. Nevezetesen az, hogy az egyik király, illetve a trónra törő herceg mögött minden esetben a német érdekek, a császár támogatása áll.)

1074. március 14-én Mogyoródnál került sor a IV. Henrik támogatta Salamon és az Árpád-házi testvérek – Géza és László – közötti összecsapásra. Salamon
megsemmisítő vereséget szenvedett, s csak maradék embereivel tudott elmenekülni a nyugati határhoz. (Nem volt szerencséje a támogatójával sem, mert ezekben az években robbant ki a császárság és s pápaság közötti hatalmi harc, ami lekötötte IV. Henrik minden erejét.) A magyar urak Salamont megfosztották trónjától, s helyébe Gézát ültették. (A mogyoródi csatához kötődik a csata után a helyszínen megjelenő, agancsai között égő mécseseket hordozó szarvas. László és Géza a szarvast követve a Duna partán állapodtak meg, ahol a győzelmük emlékére a mai Vác területén alapítottak templomot. A mai püspöki székesegyház közelében áll a ferencesek temploma, amelyben Géza királyt helyezték végső nyugalomra.)

Gézát követően a magyar történelem egyik legnagyobb királya, Árpád-házi Szent László (1077-1095) került trónra. A német hűbéres, trónjától megfosztott
Salamon eleinte elfogadta László hatalmát, de hamarosan összeesküvést szervezett ellene. A német seregek 1079-ben újra betörtek az országba, de hamarosan vissza is vonultak. Bár László ebben a hadjáratban visszafoglalta Moson várát, kiűzte az ellenséget az országból, Salamon azonban még ekkor sem mondott le királyi címéről.

Szent László közel két évtizedes uralkodása alatt példamutató keresztényi életével, az országban rendet teremtő szigorú törvényeivel, építkezéseivel és
Magyarországot gyarapító hódításaival olyan példát mutatott, ami évszázadokon át meghatározta hazánk történelmét.



László hadjáratai szinte kivétel nélkül a rokonok, a szövetségesek segítségkérésének következtében indultak. Szent László, korát megelőzően lovagkirály volt. Legnagyobb jelentőségű hadjárata Horvátországba vezetett, amikor 1089-ben sógora Zvonimir, a horvát király meghalt. Ilona királyné, László édestestvére a magyar királyt hívta segítségül a trónviszályba keveredett horvát urak megfékezésére. László 1091-ben indult el a tengerpart felé. A Dalmáciába vezető hadiúton László egy sor erődítményt meghódított, majd egyesült az őt segítségül hívó horvát csapatokkal. László elfoglalta Szlavónia egy részét. (Szlavónia akkor Dalmácia és Horvátország egész területét jelentette. Dalmáciát majd csak Könyves Kálmán foglalja el 1097-ben, s csatolja a Magyar Királysághoz. Kálmán 1102-ben horvát királlyá koronáztatta magát, s ettől kezdve 1918-ig, több mint nyolc évszázadon keresztül Horvátország jogilag a Magyar Királysághoz tartozott.)

Szent László uralkodásának közel két évtizedét a törvénykezések, az ország békéjének, biztonságának megteremtése, az építkezések, az egyház szervezetének
megerősítése jelezte. Ez azonban nem történhetett mindig békés körülmények között. Hiszen Európában a 11. század második felében dúlt a hatalmi harc a pápa és a császár között. Velence terjeszkedése folyamatosan veszélyeztette a Balkán államait. A besenyők 1085-ben sokadik alkalommal betörtek keletről az országba. Sorsukat ezúttal sem kerülték el, László súlyos vereséget mért rájuk. Egy ellenséges gyűrű vette körbe az országot, de László király visszavert minden
idegen támadást.

1091-ben, Horvátországból hazatérőben jött a hír, hogy a kunok nagy sereggel újra betörtek Erdély földjére, s óriási pusztításokat végeznek. László király, mint
minden előző alkalommal, ha megtámadták az országot, seregével ott termett és fényes győzelmet aratott. Erre a hadjáratra is a kényszer vitte, hiszen Szent László az őrző király volt, aki minden áron megvédte a Kárpát-medencét, az örökséget. A honvédő háborúban Kapolcs, majd később Ákos vezetésével hazánkra törő kunok ellen a lovagkirály legendás győzelmeket aratott. Legendás, mert például a csodatételek, a mondák többek között ezekhez a csatákhoz fűződnek. Ilyenek például a Szent László pénze, a Tordai hasadék, vagy a Csíkszépvíz nevének eredetét elmesélő, a nép ajkán fennmaradt népszerű történetek.

László uralkodásának második felében egyre aktívabb külpolitikát folytatott. Nagy királyunk minden esetben megvédte az országot, hiszen ő még tudta az Árpádok „titkát”, hogy a támadásra még erősebb ellentámadással kell válaszolni. Ellenkező esetben a külső katonai akciók csak sűrűsödni fognak. Ez akkor is
igaz, ha az országot keresztény hadak támadták meg, azokat ugyanúgy visszaverte, mint a besenyőket és a kunokat. A környező országok elleni támadások is jogosak voltak, mert a lengyelekhez, csehekhez, horvátokhoz rokoni szálak kötötték, s ha bárhol trónviszály alakult ki, Lászlónak a 11. század szokásaihoz, erkölcsi elvárásaihoz igazodva, a segítséget kérő fél /testvére, sógora, unokaöccse stb./ hívására mennie kellett.

Így került sor 1092-ben a ruszföldi /Halics, később Galícia földje/ hadjáratra, a kipcsakokat és a kunokat hazánkra uszító rusz fejedelem ellen. A magyar sereg
győztesen tért haza. László 1093-ban belesodródott a lengyel belviszályba. Ehhez a történelmi eseményhez is kötődik egy érdekes történet.
1095-ben László királyt és seregét ismét a hadi úton találjuk. Ezúttal Prága felé tartott, onnan érkezett a segítségkérés. Unokatestvérét érte sérelem, őt kellett volna a trónra helyezni. Útközben azonban beteg lett, Nyitra várába vitték, ahol László király 1095. július 29-én meghalt. (Meg kell jegyeznünk, hogy a király ezt
megelőzően jó egészségnek örvendett. Hirtelen halála elgondolkodtató, ha arra gondolunk, hogy László Magyarország felemelkedésének bajnoka magyar
szempontból a legrosszabb időszakban halt meg.) Európa szerte nagy tisztelet és megbecsülés övezte már életében a magyar királyt. Ezt az is igazolja, hogy Európa vezetői és a pápa azt tervezték, Lászlót nevezik ki a tervezett újabb keresztes hadjárat élére.

Szent László nevét elsősorban vitézi rendek, lovagi társaságok, hagyományőrzők, haditorna egyesületek, fegyveres erők, katonai alakulatok veszik fel. Egész élete
feljogosítja, hogy a magyar történelem legjelentősebb védőszentje legyen. Erdély és benne a Székelyföld, továbbá a határok, a magyar katonák és a polgárőrök
védőszentje. Emlékét hagyományőrzők, templomok, városok (Várad, Győr) őrzik. A magyar katonák a középkortól kezdve egészen a második világháború végéig, amikor bármelyik csatában rohamra indultak, Szent László, segíts! csatakiáltás hagyta el ajkukat.

Mérleg
Az Árpád vezette országalapítástól Szent László haláláig kétszáz év telt el. Ez a két évszázad a magyar sikerek, győzelmek időszaka volt. Több mint száz csata zajlott le a magyarok és ellenfeleik között, amelyek közül a 955. évi augsburgi ütközet volt az egyetlen, ami érzékeny vereségnek számított. Annyira azonban ez sem volt döntő, hogy a Magyar Fejedelemség erejét, nagyságát kikezdhette volna. Mégis, az idegen kezekkel írt magyar történelem mind a szakkönyvekben, mind az iskolai tankönyvekben, ezt emeli ki, s fordítja népünk, nemzetünk fejlődése ellen. Ennek kell véget vetni, ami nagyon könnyű feladat, hiszen csak egymás mellé kell rakni a magyar alkotóerő megszámlálhatatlan pozitívumát és a hamis állításokat. Nincs ez másként ma sem.

Szerző: Bánhegyi Ferenc

Címkép forrás: YouTube

Az eddig megjelent részek itt olvashatók: 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10.