Az ellenzék ugyan egymás szalámizgatása révén őszre minden bizonnyal újra szétesik atomjaira, a pártok egymástól valószínűleg letépnek támogatókat, vagy kisebb szövetségeket alkotnak, a Fidesz mégsem dőlhet hátra, hogy akkor most kér egy kávét, mert pillanatnyilag az alkotmány védelme nem megoldott. – jelezte a minap új könyvében,- melyet a Magyar Nemzet szemléz- Pokol Béla alkotmányjogász.

Nyilvánvalónak látszik, hogy az ellenzéknek nincsen egységes – sőt semmilyen – programja és egyre nyíltabban arra tör, hogy bármi áron megszerezze az államhatalmat, a fegyveres testületeket és a kasszakulcsot. Ez utóbbit mikor 2002-ben megszerezte módszeresen kifosztotta a kincstárat, az előbbi esetében pedig arra használta a rendőrséget, hogy a saját népe közé lövessen! Ha meg nem sikerül választással győzni, legyen puccs, anarchia és utcai harcok. Ezt is belengették többször Gyurcsányék. (Van benne bőven gyakorlat családon belül! Legfeljebb egy Apró mozzanattal több!)

Éppen ezért Pokol Béla alkotmánybíró szerint az Alaptörvénybe be kell építeni azokat az alkotmányos garanciákat, melyek egy esetleges szűk baloldali többség esetén megakadályozzák, hogy figyelmen kívül hagyják a legitim alkotmányt.

Van erre receptjük is, melyet – ha a mostani alkotmányozó többségű parlamenti pártok (Fidesz-KDNP) nem lépnek még ebben a ciklusban – sikerük esetén másolni fognak!

Az egykori marxista venezuelai elnök, Hugo Chávez alkotmánypuccsát követnék, amikor azt hirdetik, hogy kormányra kerülésük esetén kétharmados többség hiányában is átírnák az Alaptörvényt!

Pokol az Államcsíny és alkotmánypuccs című könyvben arra figyelmeztet, hogy már 2011-ben megjelentek olyan felvetések – például a balliberális Magyar Narancsban –, amelyek elfogadhatónak nevezték, hogy az akkori ellenzék kormányra kerülve, de kétharmados parlamenti többség hiányában is alkotmányozzon, például egyszerű népszavazással.

Fotó: Libri Kiadó

Fotó: Libri Kiadó

Az elmúlt fél évben ezek a felvetések újra előkerültek.

Bár ez az eljárás egyértelműen és teljes mértékben illegitim lenne, Pokol Béla úgy látja, hogy egy alkotmánypuccsot jóval nehezebb megelőzni és megakadályozni, mint egy kormánypuccsot.

Ezt azzal indokolja, hogy míg a kormányhatalmi szintű államcsíny még annak megtörténte előtt, titkosszolgálati eszközökkel jórészt megelőzhető, egy alkotmánypuccs esetén erre már nincs akkora esély. Ugyanis az illegitim alkotmányozási kísérlet idejére a kormányhatalmi erők már uralják az államot, ezért egyszerűen félretolhatják az állam alkotmányi kereteit, és a meg nem szerzett alkotmányozó hatalom felett rendelkezve vágnak bele az államhatalom alapjainak az átalakításába.

A könyv szerzője megoldási javaslattal is előállt.

Szerinte a kormányhatalom megszerzésére legálisan készülődő, de eközben a alkotmánypuccsot is előkészítő politikai szerveződések ellen még akkor kell fellépni, amikor még a kormányhatalmon kívüli státusban vannak. Ezt pedig a „belső ellenállás” növelésével, vagyis az alaptörvény védelmének megerősítésével gondolja megvalósíthatónak.

Az alkotmány illegitim átírásának megakadályozására például alaptörvény-kiegészítésként annak rögzítését javasolja a szerző, hogy az alkotmánymódosítás – vagy az új alkotmány készítése – a hatályos alkotmányos rend szerint kizárólag az Országgyűlésben és kizárólag az erre előírt módon lehetséges, míg az ezt kikerülő út alkotmányellenes és tilos.

Az alkotmányos garanciának az alaptörvényen belüli rögzítése azért is fontos Pokol Béla szerint, mert akár Nyugaton is bevett gyakorlattá válhat az alkotmányellenes eljárásmód. Szavai szerint ugyanis a nyugati világ fősodrú szellemi-politikai áramlataira az jellemző, hogy még a nagyobb jogsértések esetében is elnézőek.

A Magyar Nemzet emlékeztet: az alkotmánypuccs baloldali elképzelése eredetileg Hugo Chávez venezuelai elnök nevéhez fűződik, s Dél-Amerikában gyorsan teret hódított a törvényellenes precedens. Pokol Béla felidézi, hogy a marxista vezető egy új alkotmányt akart létrehozni 1998-ban, ám nem volt meg az ehhez szükséges kétharmados parlamenti többsége. Mozgástere bővítésére ezért az általa kinevezett kormány kiadott egy rendeletet, amely alapján Chávez szűk parlamenti többsége egy bizalmi embereikből és jogászaikból álló „alkotmányozó gyűlést” hívott össze.

Itt készítették elő azt az alkotmányszöveget, amelyet a parlament kikerülésével, közvetlen népszavazás útján akarták elfogadtatni.

A referendumra vonatkozólag pedig olyan többségi kritériumokat állapítottak meg, amelyek ütköztek a hatályos alkotmánnyal. Ezután a kormány azt a kérdést intézte az alkotmányossági kérdésekben illetékes ottani legfelsőbb bírósághoz, hogy megteheti-e ezt alkotmányosan. A Chávezhez közel álló bírói többség pedig úgy érvelt, hogy bár az alkotmány hallgat a közvetlenül a nép által létrehozható alkotmány lehetőségéről, ám ez nem jelenthet tilalmat. Ezzel gyakorlatilag alkotmányosnak ismerték el Chávez tervét, amely végül meg is valósult.

A Pokol Béla által alkotmánypuccsnak nevezett modell ragadósnak bizonyult Latin-Amerikában, ezt a megoldást vette át később Ecuador és Bolívia is.

Valami hasonlóra készülnek a hazai baloldalon is, ezért érdemes ezt a lehetőséget még akkor is kizárni, ha várhatóan nem kerülnek Gyurcsányék ezzel az álságos koalíciózgatással a kormányrúd közelébe!

Forrás: mandiner.hu/Magyar Nemzet

Kiemelt kép: mandiner.hu