Honnan uszulnak ránk új ordas eszmék? – kérdezi József Attila, és tényleg a semmiből bukkannak fel témák, ideológiák, amelyek néhány év alatt magukévá teszik a kontinenst. Ki mondta volna meg 15–20 évvel ezelőtt, hogy a különböző nemi eltévelyedések és az ezekhez való viszony alapvetően határozza majd meg az európai közbeszédet? Hogy egy pár százalékos kisebbség kisajátítja magának az Eurovíziós Dalfesztiváltól a labdarúgó-Európa-bajnokságig a nagy rendezvényeket; hogy mindenkinek állást kell foglalnia ebben a kérdésben, és többet beszélünk és írunk (sajnos!) róluk, mint száz másik, sokkal több embert érintő és sokkal lényegesebb témáról.

Ezúttal ismét célkeresztbe kerültünk az úgynevezett pedofiltörvényünk miatt, ami végre megtiltja a kiskorúaknak kifejtett homoszexuális propagandát is. Legyünk őszinték: egyetlen egészséges, épeszű szülő sem szeretné, ha a gyermeke a saját neméhez vonzódna. Ha ne adj’ isten így alakul, azt elfogadja, de ki vágyna erre, ki szeretné ezt előmozdítani, ki biztatna erre bárkit?

Ha eltekintünk az aberrációtól (nehéz), akkor sem helyes, ha bármilyen közösség, csoport bejár az iskolákba agitálni. Ha az LMBT-sek promotálhatják magukat, akkor a jehovisták, fradisták, bélyeggyűjtők miért nem? Totális káoszt okozna, ha minden önjelölt szervezet felhasználhatná a közoktatást saját maga népszerűsítésére.

Mi lesz ebből, kérdezhetjük, látva, hogy a németek (már megint) megőrültek. Remélhetőleg azért nem erről van szó. A hatalom nyomása, az elvárások, a közbeszéd, a megfelelési kényszer miatt sokáig senki sem meri kimondani, hogy a királyon nincs is ruha. De ha lesz valaki, aki elkiáltja magát, hirtelen összeomlik az egész hamis építmény. A többség ugyanis pontosan látja a meztelen uralkodót, egymás között talán, suttogva meg is beszélik, de kell az első kiáltás

A nyolcvanas években a társadalom többsége odahaza, barátok közt mást gondolt ’56-ról, mint amit a kormány, a tankönyvek, az újságok propagáltak. Amikor aztán Pozsgay Imre kijelentette, hogy népfelkelés volt, egyszeriben megszűnt minden gátlás, és amit addig csak szűk körben lehetett mondani, hirtelen hivatalossá vált.

A katonaságnál a dandárparancsnoktól a szakaszvezetőig mindenki úgy tett, úgy beszélt, mintha rendben, terv szerint folyna a kiképzés. Senki sem merte volna nyíltan bevallani, hogy sumákolás zajlik. Aztán a néphadsereg megszűnt, és kimondhatjuk az igazságot. Hányszor van, hogy egy program, egy előadás vacak, magunk között háborgunk rajta, de együtt tapsolunk a tömeggel. Mindenki Jézusra gondol, de Barabást mond.

Ha azonban egyszer ki lehet mondani, egyszerre mindenki kimondja. Így lesz az LMBT-manipulációval és az egész fake news világgal is.

Mi ezt már megéltük a rendszerváltáskor, de a németek is Hitlerrel. A hatalma csúcsán lévő diktátort mindenki ünnepelte, még a derék angol focisták is lendítették a karjukat, a bukás után aztán egyetlen náci sem maradt.

A téglák egyesével potyognak ki az EU falából, de hirtelen fog ledőlni, mint a berlini fal. Hazugságra nem lehet építeni. Lehet, hogy tíz év, lehet, hogy két nap, de ez az egész össze fog omlani.

Csak nehogy megint mi legyünk az utolsó csatlós, amikor a németek váratlanul megint fordulnak, és majd a túlzottan liberális törvényeink miatt kapunk a fejünkre. Amikor ott majd a saría bíróságok megkövezik a homoszexuálisokat, nálunk meg bejelentett élettársi kapcsolatban élhetnek.

Forrás: vasarnap.hu