Emlékezetes mozzanata a Szent Korona történetének az 1933-as koronaőr választás, amikor báró Perényi Zsigmond és gróf Teleki Tibor lett közfelkiáltással megválasztott koronaőr.

Báró Perényi Zsigmond megválasztott koronaőr a következőket mondotta:

“Nagyméltóságú Elnök Urak! Mélyen t. Országgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Mély hódolattal köszönöm koronaőrtársam és a magam nevében Ő főméltóságának, a Kormányzó Úrnak legmagasabb elhatározását, hogy bennünket a koronaőri méltóságra jelölni méltóztatott. És hálásan köszönjük az Országgyűlés egybegyűlt mindkét Házának azt a kitüntetést, hogy bennünket megválasztani méltóztattak. Napjainkban a Korona őrzése nem olyan nagyfontosságú tény, mint hajdan volt, amikor ellenséges hadak járása idején elődeink várakban őrizték és védelmezték. De mi még sem tartjuk a Korona őrzését pusztán formalitásnak, dísznek, amely kötelezettséget nem jelent. Mi őrizni és ápolni akarjuk azokat a megszentelt nemes hagyományokat, amelyek a Szent Koronához fűződnek, (Helyeslés) a nemzeti egység és összetartozás nagyszerű gondolatát.

Már az Árpádok alatt a királyi hatalomnak legfőbb kelléke a Szent Korona volt és csak azt tekintették törvényes királynak, aki evvel a Koronával koronáztatott meg. Ebből önként keletkezett az a sajátos magyar közjogi felfogás, hogy a Szent Korona volt az uralkodásnak, a legfőbb hatalomnak és jognak, az ország egész területe birtokának igazi forrása és szimbóluma (Úgy van! Úgy van!) és az egész adományos nemesség tagja volt a Szent Koronának. Ez képezte folyvást az egész testét: totum corpus sacrae coronae. Most a mi időnkben minden magyar ember egyformán tagja a Koronának, (Úgy van! Úgy van!) származás, vagyon- és felekezetkülönbség nélkül egyforma jogokkal. (Úgy van! Úgy van!) Csak a kötelezettségekben lehet köztünk különbség, (Úgy van! Úgy van!) mert azoktól, akik erősebbek és gazdagabbak, többet kívánunk. (Úgy van! Úgy van!)

Mélyen t. Országgyűlés! A magyar történelem századain át mély vallási kegyelet környezte a Szent Koronát, keresztény legendák és krónikák hirdették és a hívők erős hittel hitték, hogy a Korona az egyház apostoli feje által csodás módon isteni sugallatból és angyali közbenjárással adományoztatott. Ma is szentnek hisszük a Koronát. Törpe nép, amely nemes eszményekre nem tekint fel tisztelettel, amely múltját semmibe veszi (Úgy van! Úgy van!) és így önmagát, a maga faját alacsonyítja le. (Úgy van! Úgy van!) De boldog nemzet az és csak annak a nemzetnek van jövője, amely a múlt hagyományait és eszményeit a sors viharai között is megőrzi. (Úgy van! Úgy van!) Mert a múlt az a szilárd alap, amelyre építeni lehet és az eszmények hevítenek munkára, küzdelemre és áldozatra. A Szent Korona egyetértést, közösséget, békességet hirdet a magyarok között. És ha majd eljön az idő, alkotmányunk szellemében külső befolyás és kényszer nélkül, párt- és magánérdek félretolásával az egyetemes nemzet lesz hivatva megvalósítani a Szent Koronának történelmi hivatását. (Élénk éljenzés.)

Mélyen t. Országgyűlés! A mai napon az országgyűlés mindkét háza ünnepi díszt öltött, ez a dísz a Szent Korona iránti mély tiszteletet jelenti, de nem jelent örömöt és ünnepet. Régen volt örömünnepe a magyarnak, ma sincs ünnepünk, (Úgy van! Úgy van!) mert szenvedés és fájdalom járja át ezt az országot. De mi mégsem csüggedünk, mert bízunk az igazságos Istenben (Úgy van! Úgy van!) és tudjuk és hisszük, hogy a fájdalom kovácsol erős lelkeket és nagy cselekedeteket. És ha majd az erős lelkekből új magyar élet támad, akkor mindaz, ami ma imádság, vágy és akarat, meg fog valósulni és kivirul megint régi fényében Szent István koronájának boldog és dicső országa. (Hosszan tartó élénk éljenzés és taps.)

Almásy László elnök: T. Országgyűlés! A most megválasztott koronaőrök ünnepélyes beiktatása ma délután 12 óra 45 perckor fog a királyi várpalotában megtörténni. Felkérem az országgyűlésileg egybegyűlt felsőházi tagokat és képviselőket, hogy erre az ünnepségre testületileg felvonulni méltóztassanak.”

Így zajlott a békeidőben végrehajtott utolsó koronaőr választás. A következő és egyben utolsó már 1942-ben a világháború alatt történt…

1938-ban, a Szent István jubileumi emlékév során közszemlére állították a Szent Koronát.

„Mint a királyság szimbólumát, közszemlére 1938-ban, a Szent István jubileumi emlékév alkalmából állították ki utoljára a Szent Koronát. Augusztus 16-án reggel fél 8-kor Horthy kabinetirodájának főnöke, a miniszterelnök, a miniszterelnökségi államtitkár, a minisztertanács jegyzője, valamint a két koronaőr megjelent a páncélkamra melletti koronaőrségi őrszobában. Felsorakozott a koronaőrség, megjelent a koronaőrség parancsnoka és alparancsnoka. A jelentéstétel után felnyitották a páncélkamrát, majd a koronát és a jelvényeket tartalmazó ládát átvitték a Várpalota márványtermébe, s egy díszes emelvényre helyezték. Az emelvényre állított karosszékekben ült a két koronaőr, mögöttük állt a koronaőrség parancsnoka és alparancsnoka. Az emelvény két oldalán teljes díszben a koronaőrség három-három tagja állt őrt. A közszemle augusztus 16–17-én reggel 8-tól este 8-ig, 19-én reggel 9-től délután 6-ig tartott. (Augusztus 18-án szünetelt, mivel a koronaőrök az országgyűlés székesfehérvári ünnepi ülésén vettek részt.)

A közszemle három napja alatt 88000 ember látta a koronát. Megtekintette a Budapesten tartózkodó német és olasz katonai küldöttség, Faruk egyiptomi király édesanyja két lányával; imádkozott előtte Pacelli bíboros, a későbbi XII. Pius pápa is. A közszemle alkalmával a kutatók is végezhettek rövidebb vizsgálatot, de a fényképezéshez nem volt szabad mesterséges fényt használniuk, és a koronát nem érinthették meg kézzel. Ugyanakkor vettek méretet az illetékes szakemberek az új koronaláda és a tokok készítéséhez is.

Petrás István fényképfelvételeket készített nemzeti ereklyénkről. 1938. augusztus 19-én délután 6 órakor ugyanazok helyezték vissza a koronát és a koronázási jelvényeket őrzési helyükre, akik három nappal korábban jelen voltak a kivételnél. A ládát fedő selyemtafotát a kormányzó, a miniszterelnök, a két koronaőr és a minisztertanácsi jegyző pecsétjével zárták le. Ezután a vasládát és a koronázási palástot tartalmazó ládát visszavitték a páncélkamrába. A koronaőrség fegyverrel tisztelgett, a miniszterelnök és a két koronaőr pedig bezárta a kamrát.”

Szerző: Zétényi Zsolt