A labdarugó hőseinkről, akik valóban állva haltak meg a pályán, már sok mindent leírtak. A nagyszerű szurkolóikról úgyszintén. De a híradásokból eddig kimaradtak azok a magyarok, akik Erdély különböző szegleteiből utaztak órákat Budapestre, hogy testközelből lássák a válogatottat. A krónikaonline írásából idézünk.

Szatmárnémetiből, Nagyváradról, Temesvárról, Kolozsvárról, de a Budapesttől 7–800 kilométerre található székelyföldi városokból is szép számmal utaztak a magyar fővárosba, hogy élőben láthassák a június 15-i magyar–portugál és a június 19-i magyar–francia mérkőzést, érezzék a lelkes és lelkesítő, felforrósodott szurkolói hangulatot.

Farcádi Botond tucatnyi székelyföldi honfitársával együtt volt jelen a két pesti mérkőzésen. A budapesti mérkőzéseken való szurkolás számukra több tekintetben is olyan volt, mint egyfajta hazatérés.

“Öt évvel ezelőtt is kimentünk Marseille-be, hogy a 2016-os Eb-n drukkoljunk a magyaroknak az izlandiak elleni mérkőzésen, akkor egyfajta „honfoglalásnak” éreztük azt, amit ott tapasztaltunk, éreztünk. Reveláció volt látni, hogy magyar szurkolók ezrei, tízezrei lepik el a francia várost. Ehhez képest most Pestre úgy mentünk, mintha haza mennénk” – mondta.

Kifejtette, ez nemcsak azért volt érezhető, mert hazai pályán játszott a csapat és hazai szurkolókkal volt tele a magyar főváros, de a magyar–magyar összetartozás is határozottan érzékelhető volt. „Nagyon-nagyon sokan érkeztek szurkolni Erdélyből, de más határon túli területekről is. Felemelő és jó érzés volt megtapasztalni szentgyörgyiként, hogy Budapesten is szeretett város a miénk. Csapatunk egyik tagja a Sepsi OSK-mezben érkezett szurkolni, és ezt nagyon sokan felismerték, azt kiabálták: hajrá, Sepsi!” – mondta. Hozzátette, nagyon jó érzés volt megtapasztalni, hogy Sepsiszentgyörgy, a nemzetközi szereplésre készülő Sepsi OSK mennyire széles körben ismert, népszerű és szeretett klub Magyarországon is.

„A szurkolói körökben Pesten mindenki melegen fogadott, barátságok szövődtek, sokan tisztelettel néztek ránk, hogy 7–800 kilométert utaztunk, hogy ott lehessünk a meccseken. Azért is volt „hazatérésszerű” atmoszférája a pesti szurkolásnak, mert felszabadultan visszatérhetett a világ a pandémia előtti állapotába, lehetett végre kezet fogni, ölelkezni, együtt enni, együtt inni, szurkolni, hiszen nagyon régen nem volt erre alkalmunk” – mondta Farcádi

A cikk további részletei itt olvashatók.