Aki a nemzetéért küzd, csodákra képes!

Lehetne szomorkodni, hiszen a részben hazai rendezésű labdarúgó Európa-bajnokságtól búcsúzni kényszerült a magyar válogatott. Lehetne, de valahogy mégsem megy. Hála a Teremtőnek – és a magyar focistáknak.

Amit ezektől a fiúktól kaptunk, az igazán felemelő és boldogító. Megmutatták, hogy soha semmit nem szabad feladni, hogy mekkora erő rejlik az összefogásban, a csapatmunkában, és, hogy milyen csodákra képes az, aki a hazájáért küzd.

Pedig a sorsolás után tudhattuk (volna), hogy szinte esélytelenek vagyunk a világ három topcsapatával szemben. Lehetett volna reszketve, felemelt kézzel kifutni a gyepre, hiszen az egész magyar válogatott – pénzben kifejezve – sem ér annyit, mint az ellenfelek egy-egy sztárjátékosa. Lehetett volna, de a magyar játékosok nem ezt tették. A lelküket vitték ki a pályára, hiszen a hazájuk becsületéért küzdöttek, nem euró-milliókért. Mert nekik még fontos a haza, fontosak a magyar emberek, akik hittek bennük – és a hit csodákra képes.

Voltak persze niedermüllerek, az ellenfélnek szurkolók, a „nagyok” előtt térdepelni kívánók, szivárványos ki tudja, kicsodák. Voltak olyan magyarok, akik sosem voltak és nem is lesznek magyarok. Ne foglalkozzunk velük, szánalmasak, vagy ha jobban tetszik, megvetésünkre méltóak. Gyűlölnünk azonban nem szabad őket, mert a gyűlölet az ő sajátjuk, nehogy bárki is leereszkedjen a szintjükre, onnan ugyanis képtelenség visszakapaszkodni a normálisok közé.

Mi örüljünk, hogy a világ két legjobb csapatával nem csupán azonos szinten voltunk, de a franciák és a németek ellen is minden esetben mi álltunk győzelemre. És örüljünk, mert nem csak a labdarúgók, de a magyar szurkolótábor is bebizonyította: Európa mi vagyunk!

Nincs félni valónk senkitől, akkor sem, ha az ellenfél sokkal erősebbnek látszik. Akkor sem, ha lenéznek, vagy éppen fenyegetnek minket. Akár a futballpályán, akár a politika porondján. Ahogy Orbán Viktor miniszterelnök a meccs után Facebook-bejegyzésében is fogalmazott:

„És eljöttek azok az idők, amikor a magyarok többé nem féltek. Büszkék vagyunk rátok!