Nocsak, nocsak! Tiltakozik a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete. Pontosabban annak politikai motiváltságú vezetése, mert kötve hiszem, hogy véleményüket osztaná a tagság nagy része.

Tiltakoznak, de nem önállóan. Úgy gondolják, az erő velük van, pontosabban a Független Szakszervezetek Európai Szövetsége (CESI). Tiltakoznak a homofóbnak nevezett, valójában gyermekeinket, unokáinkat a szexuális devianciáktól védelmező törvény ellen. Csakhogy ez a felhördülés több sebből vérzik.

A legkevesebb, hogy maguk sem tudják, hányan vannak. Közleményükben egyszer közel 6 millió, másutt több, mint 5 millió tagot emlegetnek, amivel nem csupán számszaki gondok vannak, de némi aljas csúsztatásra is vállalkoztak. A nyilatkozat szövegében ugyanis – nem mondom, ügyesen – összemossák a két csoportosulás létszámát, a felületes olvasó tehát azt hiheti, a magyar szakszervezet számlál “több, mint 5 millió” tagot. Amitől, ugye, súlya lenne mondandójuknak. De nincs, mert a szövegből az is kiviláglik, hogy a magyar szakszervezetnek 8 azaz nyolcezer tagja van. A közel 10 millió polgárhoz mérve ez még 0,1 tizedet sem jelent. Ez is csak akkor, ha tagjaik mindegyike egyetért velük, ami alig hihető.

Ami meg a Független Szakszervezetek Európai Közösségét illeti, az önmagában gyanús, ha valaki vagy valakik szervezet függetlennek nevezi magát. Majdnem biztos, hogy nem az. Másrészt semmi közük a magyar törvényekhez.

Ami pedig a szakszervezeti urak szövegértését illeti, nos, irány újra az általános iskola alsó tagozata, hátha sikerül jobban teljesíteni az ilyen feladatokban. Arról handabandáznak, hogy tiltott a szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés.

Így igaz. De hol itt a megkülönböztetés? A törvény nem üldözi, meg sem különbözteti a homoszexuális, leszbikus vagy más irányultságú személyeket, csupán gyermekeink megrontását próbálja megakadályozni. Megkülönböztetés nélkül tiltja a bármilyen szexuális propagandát a kiskorúak között. Pont. Nincs üldözés, nincs gyűlölet – csak gyermekvédelem van.

Tudják, szakszervezeti uracskáim (remélem, hölgyek nincsenek köztük, nekik több eszük szokott lenni), mit is követelnek valójában? Azt, hogy a fiatalkorúakat szabadon lehessen megrontani! Én bizony egy ilyen szakszervezetből sikítva menekülnék…

Önök kérik Áder Jánost, ne írja alá a törvényt. Mi pedig követeljük, hogy ezt mielőbb tegye meg. Nekünk ugyanis a fontosak a gyermekek, ha Önöknek nem is.