Hans Kaiser a CDU politikusaként, korábbi német tartományi miniszterként többet tud Magyarországról, mint amit a liberális fő sodor el akar hitetni. Kaisert, aki 2006 és 2012 között a Konrad Adenauer Alapítvány budapesti irodájának volt a vezetője és azóta is szoros kapcsolatok fűzik Magyarországhoz. A politikust Náray Balázs kérdezte a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában, amelyből néhány részletet emelünk ki.

– Azt el tudná képzelni, hogy Németországban mondjuk az AfD, az Alternatíva Németországért összeáll a Linkével, a baloldal pártjával, a szociáldemokratákkal, és szabaddemokratákkal annak érdekében, hogy a CDU-t kidobják a hatalomból? Merthogy Magyarországon gyakorlatilag ez történik, amikor a korábbi szélsőjobboldali Jobbik összefog a szocialistákkal, liberálisokkal annak érdekében, hogy a kormányt hatalomból kitaszítsa. Ez vajon a politikai valóság? Mit gondol ilyesféle fejleményekről?

– Természetesen én is követem az eseményeket, olvasok róluk, és őszintén szólva nehezen tudom elhinni, hogy ilyen szemérmetlenség létezik.

Csak az számít, mindegy miként és milyen áron, hogy Orbán távozzon. Nagyjából ez az a megoldás, amit azok az emberek kínálnak, akik ezt a szövetséget kiagyalták.

Abban bizonyos vagyok, hogy minden időbeli egyezés ellenére, ilyen eset Németországban nem fog előfordulni. Csak remélni tudom, hogy a magyar polgárok is felismerik, átlátják, hogy miről is van szó; bosszúról és régi küzdelmekről. Mert Orbánnak sikerült meglépnie azt, hogy a szocialistákat távozásra késztesse a hatalomból, majd ráadásul ezt a választási győzelmet még egyértelműbben megismételte a következő választásokon. Annak a bosszúról szóló hozzáállásnak, az én véleményem szerint, semmi keresnivalója a politikában. Én úgy gondolom, hogy a politikának a programról kell szólnia, és teljesítményt kell felmutatnia, a választónak ennek alapján kell döntenie, és nem az alapján, hogy ennek, vagy annak el kell tűnnie. Ez számomra nem politikai kategória, politizálni nem lehet ez alapján. Ahogy mondtam, szégyennek találom, bár én csak megfigyelő vagyok, nem élve Magyarországon, de innen nézve mégiscsak szégyennek találom, hogy létrejöhetett, összeállhatott egy ilyen gyülekezet, amelyet egyetlenegy cél tart össze, nevezetesen, hogy egy sikeres miniszterelnököt, és sikeres kormányt kikényszerítsen a hatalomból.

– Ön ismeri Magyarországot, azt tudom. Viszont, ha mondjuk, csak a médiából tudna Magyarországról, akkor vajon mit gondolna az országról? Merthogy Németországban, a médiában Magyarországról, majdnem kizárólag negatívumot olvasni, hallani, vagy látni.

Sikerült kiépíteni egy hálózatot, amely Magyarországra, illetve kifejezetten Orbán Viktorra szállt rá, és amely kifejezetten bevetté tette a kritikus nézeteit, egyfajta divattá vált. Ami történik, én kifejezetten újságírói szégyennek tartom. Nincs szó kutatómunkáról, arról, hogy utánanézzenek a dolgoknak, annak, hogy mi is történik ténylegesen. Én még azok közé tartozom, akik megélték az Orbán-kormányok elődeinek időszakát. Kérdezem ilyenkor, hogy vajon akkoriban hol voltak a kritikus megnyilvánulások, például Gyurcsány úrral és kormányával, vagy Bajnaival és kormányával kapcsolatban. Újra és újra az a benyomásom támad, hogy különösen 2010 után, mikor Orbán Viktort másodszor is miniszterelnökké választották és sikeresen kezdett el kormányozni, rájöttek arra, hogy Magyarországon belül a Fideszt és Orbán Viktort nem tudják megingatni. Egy nagyon érdekes koncepciót dolgoztak ki az Orbán, a Fidesz és bizonyos mértékig a Magyarország elleni harcra, mégpedig azt, hogy ezt a harcot az európai térbe viszik, főként Brüsszelbe, de más európai fővárosokba is. Ez az én benyomásom arról, hogy mi zajlik, különösen miután azt láthatták, hogy Orbánt még kétszer újraválasztották, megerősödve. Ugyanakkor egy dologban nagyot tévedtem. Nevezetesen azt hittem, hogyha Magyarország Orbán alatt gazdaságilag jól fejlődik, de akár gondolhatunk itt a családpolitikai programokra, gazdasági programokra, vagy az ország szerkezeti fejlődésére. Azt gondoltam, ha ebben sikerrel jár, és nagy többséggel újra is választják, akkor majd Brüsszelben és a médiában, akik rászálltak nyugton hagyják majd. Nos, nagy sajnálatomra azt kell mondjam, nem ez történt, nem hagyták békén. Minden siker ellenére, amit Orbán a kormányával elért, ide értve a rátermett magyar munkavállalókat, és gazdaságot is. Nyilvánvalóan ez semmit nem használt, ahogy az sem, hogy kétszer újraválasztották nagy többséggel.

Ezért azt kell mondanom, Orbán újból védekezésre szorul a támadással szemben, amit egyik oldalról az egyesült pártok vezetnek Magyarországon, másik oldalról viszont nagyon sajnálatosan az őket támogató médiából és az európai színtér – Strasbourg és Brüsszel – felől érkezik.

Mind erről bővebben itt olvashatnak.

Fotó: mandiner.hu