Mészáros Lőrinc eddig csak felcsúti polgármesterként és a Puskás Akadémia vezetőjeként nyilatkozott a magyar sajtónak. Az Indexnek nemcsak vagyonáról, vállalkozásairól is beszélt. Ime néhány részlet az interjúból:

“Egy óriási vállalatcsoportot működtetünk, csaknem 30 ezer alkalmazottal a gazdaság szinte minden szegmensében, vagyis a magánszférában mi vagyunk a legnagyobb foglalkoztatók. Ha ezekből a szempontokból vizsgálja valaki a Mészáros Csoporthoz tartozó cégeket, akkor jogosnak tartom, hogy az élmezőnyben szerepeljünk. E mögött teljesítmény áll.

Sokkal inkább azt látom a támadások mögött, és ezért elfogadom és megértem, hogy sokaknak nem tetszik az én elkötelezett jobboldali kiállásom.

Mivel ma Magyarországon jobboldali kormány van, érthető számomra, hogy az ellenzék a Mészáros Csoporton és más, jobboldalhoz kötődő gazdasági szereplőkön keresztül támadja a kormányt. Egyébként ami a listákat illeti, emlékeztetnék Orbán Viktor miniszterelnök egyik korábbi megjegyzésére, amelyet egy újságírói kérdésre adott: „vannak, akik azért fizetnek, hogy felkerüljenek egy listára, és vannak, akik azért, hogy le”. Én nem tulajdonítok különösebb jelentőséget az említett listáknak. (…)

Az egy balliberális tévhit, hogy a munkákat odaadják a vállalkozóknak. A munkáink döntő többségéhez nyílt eljárásokkal jutunk, ahol a legkedvezőbb ajánlat győz. A pályázatok 95 százaléka nyílt és hirdetménnyel induló eljárás, amelyen bárki részt vehet. Én örvendetesnek találom, hogy magyar tulajdonosi háttérrel rendelkező cég nemzetközi hátterű multikkal tudja felvenni a versenyt. Ami pedig a tényeket illeti, mind nyilvánosan elérhető adat:  a közbeszerzési eljárásoknak kevesebb mint 10 százalékát nyertük el kizárólagosan vagy másokkal társulva, aki tehát azt állítja, hogy mi mindent viszünk az nem mond igazat.(…)

Magyarországon vannak politikai erők, akik a multinacionális tőke érdekeinek érvényesítésében érdekeltek. Ennek megértéséhez vissza kell tekintenünk az időben. A rendszerváltás idején a magyar építőipari vállalatok privatizálásra kerültek az akkori, régi elvtársak révén, de nem tudtak sikeressé válni. Ezért ezt követően a Horn-kormány igénybe vette a külföldi tőkét, a külföldi nagyvállalkozókat, akik kiépítettek Magyarországon egy jól működő infrastruktúrát, amelynek alapját a jó magyar humán erőforrás képezte. Eredményesen működtették hazánkban a vállalataikat, és minden tenderen ők nyertek. Ez jellemzően tehát a balliberális kormány idején volt, hiszen emlékszem, az első Orbán-kormány idején voltak kísérletek arra, hogy a magyar tőke is megmozduljon, és a magyar nagyvállalkozók az építőiparban jelen tudjanak lenni. Ezt azonban megakasztotta a 2002-es kormányváltás, egy nagyon szomorú időszak köszöntött be 2010-ig, ekkor a magyar építőipart szinte teljesen ledarálta a Medgyessy- és Gyurcsány-kormány. Ők ugyanis újból elővették a Horn-kormány által bevett gyakorlatot, és megint előnybe hozták a külföldi tulajdonban lévő vállalatokat. (…)

A Hunguest Hotels csak a harmadik körös pályázatban tudott részt venni. Az első körben csak a panziókkal, kisebb turisztikai létesítményekkel lehetett pályázni, a másodikban a 100 szoba alatti szállodák pályázhattak, és csak az utolsó, harmadik körben jelentkezhettek a pályázatra a több mint 100 szobával rendelkezők.

Tehát a Hunguest a sor végén volt, nagyon helyesen, hiszen elsőként a kisebbeket kell megsegíteni. Ugyanakkor a szállodalánc 14 szállodáját érintő, Magyarország eddigi legnagyobb szállodarekonstrukciója elodázhatatlanná vált. A jelentőségét mutatja, hogy a projekt összköltsége több mint 50 milliárd forint, ennek egyharmada állami támogatás, a kétharmadát a költségeknek saját forrásból biztosította a tulajdonos Opus Global. És ahogy a Hunguest vezérigazgatója többször is nyilatkozta, a szállodalánchoz tartozó házak sok esetben az adott települések legnagyobb adófizetői, amiből óvodát, bölcsődét üzemeltetnek, és közfeladatokat finanszíroznak. A felújításoknak köszönhetően egy magasabb színvonalú szolgáltatás jön létre, várhatóan több bevétellel, a helyi közösségnek is. Mindemellett mégis azt emelném ki, hogy azok a szállodák, amelyek a felújítás miatt nem zártak be, a koronavírus mindhárom hulláma és az üzemszünetek alatt is csaknem ezer munkatársnak biztosították a megélhetését egy rendkívül válságos időszakban. (…)

Számomra értelmezhetetlen, hogy magukat szociálisan érzékenynek vallók hogyan támadhatnak magyar munkahelyeket, mert valójában erről van szó. Amikor az ellenzék a Hunguest Hotelst, Magyarország legnagyobb szállodaláncát támadja, a magyar munkavállalókat, családtagjaikat, tulajdonképpen az országot bojkottálja.

A szállodaiparban már van külföldi jelenlétünk: Ausztriában és Montenegróban. Szívesen terjeszkedünk az építőiparban, szeretnénk a környező országokban erőteljesebben jelen lenni, Horvátországban, Szlovákiában és Romániában komoly terveink vannak. De nem csak a régióban gondolkodunk: most vásárolunk Líbiában két céget, erőmű-karbantartó vállalatokat.