Hála legyen a Teremtőnek, hogy már megszabadította tőlünk önmagát. Meg persze a férjét is, ami kettős öröm. Most Franciaországból mocskolja szülőhazáját és – ne tévedjünk – valamennyiünket.

Az, hogy színésznőcskének jelentéktelen maradt Sárosdi Lilla, nem nagy csoda. A tehetségével nem lehetett képes magára irányítani a figyelmet, férjurával bemutatott színpadi perverzióik pedig minden normális, jóérzésű embert taszítottak. Egyedüli “teljesítménye” az volt, hogy felült a meetoo-hullámra és megvádolta Marton László rendezőt azzal, hogy 20 évvel korábban “szexuális együttlétre akarta kényszeríteni”. Marton ezt soha nem ismerte el, de bocsánatot kért azért, ha esetleg akaratán kívül megsértette, kellemetlen helyzetbe hozta volna őt vagy bárki mást.

Bizonyíték a két évtizeddel korábbi esetre nem volt és nem is lehetett. Azaz vagy igaz, vagy nem, az ilyen próbálkozások ugyanis soha nem tanúk jelenlétében történnek. Ha egyáltalán történnek és nem csak kitalációk. Na de ha történt is ilyen próbálkozás, 20 évvel később emlegetni enyhén szólva nehezen érthető.

A “művésznő” ettől kezdve a globalista oldal kedvencévé vált és gátlástalan, trágár megnyilvánulásaival próbált újabb “sikereket” elérni. Hol Orbán Viktort, hol Szarvas Józsefet mocskolta nem csak hölgyhöz, de emberhez is méltatlan stílusban, Leginkább azonban azzal tűnt és tűnik ki a “szürke átlagból”, hogy olthatatlan gyűlölet él benne a magyarság és a magyar emberek iránt. Sikertelenségén érzett sértettsége annyira elhatalmasodott rajta, hogy itt hagyta szülőföldjét és Franciaországba távozott. Nagy örömünkre.

Ám olthatatlan gyűlöletének mérgét onnan is visszafröcsögi Magyarországra, a magyarokra. Ennek újabb bizonyítékát a Vadhajtások fedezte fel egy Facebook-bejegyzésben. (Persze a közösségi oldal cenzorainál ez belefér a “szabad vélemény nyilvánítás” körébe. Szép, mi?)

Forrás: Vadhajtások

Forrás: Vadhajtások

Ehhez nincs mit hozzáfűzni. Legfeljebb annyit, hogy aki képes a színpadon kézimunkával kielégíteni szeretett férjecskéjét, az jól bánhat az általa emlegetett végbéltermékkel is. Nem mi kenegettünk, drága “művésznő”, ez Önnél napi rutin. Éljen boldogan és szégyenkezzen csak nyugodtan, amiért magyar. Mi is ezért szégyenkezünk, mert Ön állítólag magyar.

De kedves Lilla, valójában, bár itt született, Ön nem magyar. Csak – Öntől idézünk – sötét suttyó.