Mivel az iszlám szerint a Koránban Allah szó szerinti kinyilatkoztatásai találhatók, a Korán gyalázása istenkáromlással ér föl, és egyes országokban halállal is büntethető.

Maga a „korán” szó nem könyvet, nem is olvasmányt jelent, hanem felolvasást, hangos recitálást. Ezzel szemben a Biblia elsősorban írás, szent írás, amelyből szoktunk ugyan felolvasni (főleg a szentmiséken), a hangsúly mégis a csendes olvasáson, tanulmányozáson van.

A Biblia és a Korán között az első alapvető különbség, hogy a Biblia a mindentudó Isten és a mindent nem tudó ember közös műve, a Korán pedig egyedül a mindenható Allahé. Ezért a Bibliát szabad tanulmányozni, róla kritika is írható, a Koránt viszont még tanulmányozni is veszélyes.

A Bibliát akár úgy is tekinthetjük, mint egy ezer éven át tartó hatalmas hittanóra jegyzőkönyvét. A hittanórát a Szentlélek vezeti, aki garantálja azt, hogy a kérdésekre adandó végső válasz helyes legyen, a tárgyalás folyamán azonban elhangozhatnak és a „jegyzőkönyvbe” belekerülhetnek olyan vélemények, hozzászólások is, amelyek köszönő viszonyban sincsenek a végső igazsággal. Aki végigolvassa a Bibliát, az tudja, hogy Jerikó lakóinak: férfiaknak, nőknek, csecsemőknek és aggastyánoknak a legyilkolása (vö. Józs 6,21) előttünk már nem lehet Istennek tetsző cselekedet, mert Józsue és népe tettét felülírja Jézus szava: „tedd vissza hüvelyébe kardodat” (Mt 26,52).

A Koránról nagyjából az első évezred végéig még lehetetett értelmezést, idzstihádot írni, ennek kapui azonban már közel ezer éve bezárultak. Mahmud Mohamed Taha, szudáni teológus például – látva a mekkai és a medinai szúrák közti ellentéteket – azt javasolta, hogy a toleránsabb mekkai fejezeteket részesítsék előnyben, legalábbis a káfírok (nem muszlimok) megítélését illetően. Ezért halálra ítélték, és 1985-ben Karthum főterén nyilvánosan fel is akasztották. Majdnem hasonló sorsra jutott a kairói professzor, NaszrHamedAbou-Zeid is. Őt a legfelsőbb bíróság mentette meg a kivégzéstől – a halálos ítéletet száműzetésre változtatva. El kellett válnia feleségétől is, akinek aztán sikerült utána szöknie Hollandiába.

A másik, még lényegesebb különbség a Biblia és a Korán között az, hogy a Bibliában a fejlődés az intoleranciától (bosszú, erőszak) a tolerancia (megbocsátás, szeretet) felé halad, a Koránban pedig fordítva. A korábban keletkezett mekkai szúrák a toleránsabbak (legalábbis a káfírokkal szemben), a medinaiak pedig az intoleránsabbak. Az előbb keletkezett fejezetekben az iszlám szó még (Allah előtti) meghódolást jelent, a későbbiekben pedig hódítást. Hasonló a helyzet a dzsiháddal is. Kezdetben azt az erőfeszítést jelenti, amellyel a muszlim hitvallást tesz, imádkozik, adakozik, böjtöl és zarándokol, később pedig a dzsihád inkább erőszakot jelent, amellyel másokat is rákényszerít a meghódolásra.

A mezopotámiai, Mohamed korabeli arab nyelven íródott Korán egyébként 114 szúrából (fejezetből) áll, amelyekben 6.236 ája (vers), 72.639 szó és 323.622 betű található. – A szúrák közül 86 keletkezett Mekkában és 28 Medinában. – Hosszúságát tekintve, a Korán rövidebb az Újszövetségi Szentírásnál is. – Mivel az egész Korán – mint már említettük – mantrálásra, felolvasásra íródott, többféle olvasási egységekre vonatkozó beosztás is készült. Az egyik, általam használt Koránban két beosztás is található: az egyik 30, a másik 60 egységre osztja a teljes szöveget.

A gyönyörű, Allahot magasztaló, illetve a hívő muszlimnak eligazítását, buzdítását és intelmeket tartalmazó szövegek mindenki számára érthetők. Ám a magunkfajta európai káfír olvasó mégis fárasztónak találja az olvasást, és sokszor mégsem érti Allah üzenetét. Ennek főbb okai a következők:

  • A Korán nem európai nyelven íródott, és nem található meg benne a Bibliának az a szókincse, amely az európai nyelveket összeköti, függetlenül attól, hogy latin, szláv, germán vagy éppen magyar. Ezért is van sok olyan arab szó, amelyről a fordító megállapítja, hogy nincs magyar vagy éppen angol, francia megfelelője.
  • A Korán – mint már említettük – nem egyszerűen olvasásra, tanulmányozásra, hanem felolvasásra, hangos mantrálásra íródott. Mondhatjuk azt is, hogy prédikáció-gyűjtemény. Különösen a mekkai szúrákra vonatkozik, hogy tele vannak költői képekkel, hasonlatokkal, buzdításokkal és fenyegetésekkel. A költeményeket pedig mindig is nehéz egy az egyben lefordítani. Gondoljunk csak Arany János mondatára: „Tűvé tettem érted ezt a tenger rétet…”: tessék ezt szolgai hűséggel lefordítani… Egyébként a héber nyelvű Bibliát vagy Jézusnak arámul mondott beszédeit se volt könnyű görögre vagy más nyelvre átültetni.
  • A zsoltároskönyvben vannak a zsidók által ismert népdalok dallamára írt dalszövegek is. Jézusnak a hüperbola műfajában megfogalmazott költői túlzásai is feladták a leckét az evangelistáknak. „Aki nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit…, nem lehet az én tanítványom” (Lk 14,26): az ilyen kijelentések minket is megdöbbentenek, pedig Jézus hallgatói tudták, hogy ezt nem kell szó szerint érteni. Ezért Máté már így adja vissza: „Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám…” (Mt 10,37).
  • Nagy probléma az is, hogy a keresztény olvasó általában nem ismeri az ún. szunnákat, Mohamed életét és mondásait, a vele kapcsolatos történeteket. Így nem ismeri azt a „Sitzim Lebent” sem, amelyből egy-egy szövegrész megérthető. /1./
  • Végül a legnagyobb problémát az jelenti, hogy a kezünkben tartott Koránból teljesen hiányzik az időbeliség, a kronológia. A Mohamed által elprédikált, pergamenre, pálmalevelekre, csontokra, kőlapokra feljegyzett szövegeket csak az első kalifa, Abu Bakr (632-634) idejében gyűjtötték be. Ezt követően több, egymástól eltérő korán is keletkezett (mekkai, bászrai, kúfai, homszi). Ezeket a harmadik kalifa, Oszmán (644-656) gyűjtötte össze, és belőlük egyetlen példányt készíttetett, a többit pedig megsemmisítette. A szerkesztés meglehetősen furcsa módon történt: a 2. szúrától kezdve a fejezeteket (nagyjából) hosszúság szerint rakták össze: elejére a hosszabbakat, végére a rövidebbeket. Így például az első kinyilatkoztatás a 96. szúrában található meg… Képzeljük el, hogy Máté evangéliumát ilyen rend szerint szerkesztenénk át: Jézus már rég megette az utolsó vacsorát, sőt le is tartóztatták, de még nem mondta el a hegyibeszédet; aztán elmondja a hegyibeszédet, de csak ezt követően születik meg… (Milyen „ mélyértelművé” válnék az evangélium…)

Fontos még elmondanunk, hogy a muszlim tudósok többsége szerint a Korán örök. Ezt az örök Koránt, vagy legalábbis annak részeit (a Tórát, zsoltárokat, az evangéliumokat) Allah leküldte a zsidóknak és a keresztényeknek, de ők ezeket az írásokat meghamisították. Ebből adódik az eltérés az egyes történeteknek bibliai és korán-beli változatai között. Mohamendnek és az üzeneteket tolmácsoló Gábriel főangyalnak éppen az volt a küldetése, hogy a hiteles koránt közvetítse az emberiség számára…

Végül el kell mondanunk azt is, hogy a muszlimok többsége (kb. 83%-a) szunnita, és hisz a bevezetőben már említett szunnákban is: azokban az életrajzokban, illetve azokban a hadíszokban (Mohameddel kapcsolatos mondásokban, történetekben), amelyeket az iszlám által elfogadott szerzők írtak. A szunnák terjedelemre körülbelül a Korán 7-szeresét teszik ki. – Maga a saríja törvény is nagyrészt a szunnákra épül. – A muszlim vallásgyakorlás 5 oszlopa a maga teljességében és egységében csak a szunnákban (például Al-BukháriSahíh-jában) található meg.