Fiatalság bolondság! – intézhetnénk el egy legyintéssel Fekete-Győr újabb megszólalását, ám ennél azért némiképp többről van szó. A pártvezér és miniszterelnök-jelölt-jelölt ugyanis most épp azon siránkozik, amiért az ügyészség csoportosan, társtettesként elkövetett, hivatalos személy elleni erőszak bűntettével vádolja. A 2018. decemberi esetre mindannyian jól emlékszünk, amikor is színes füstgránátok repültek a Parlament épületét biztosító rendőrök felé, többek között Fekete-Győr kicsi kacsójából is.

Ő maga aktuális Facebook-bejegyzésében így emlékszik vissza az ominózus pillanatra:

A fideszes Polt Péter vezette fideszes ügyészség 1 év 6 hónap börtönbüntetést kér rám, 3 évre felfüggesztve – mert két évvel ezelőtt, a rabszolgatörvény elleni tüntetésen egy játékboltban is kapható lila füstölőt ejtettem két rendőrsorfal közé, miután a rendőrök felszólítás nélkül könnygázt lőttek az emberek arcába.

Hogy a fideszes jelzőt duplán használja, mintegy nyomaték gyanánt, megértem, az ő közönségének nyilván nem árt jól artikulálni, ki kicsoda a magyar közéletben, muszáj beazonosítani hát Polt Pétert. Meg persze az ügyészséget is, annak, aki nem tudná, hogy épp a Fidesz van kormányon, és az mint olyan, köztudottan korlátozza a függetlenséget. Hogy Czeglédy, Gyurcsány, Lackner és társaik miért vannak még szabadlábon, pláne közszerepben, rejtély, talán a mi sajátosan egyedi fasiszta diktatúránk lehet az oka – pont úgy néz ki, mint egy demokrácia, és úgy is viselkedik. Tiszta szerencse, hogy itt van nekünk ez a gittegylet csodás ellenzéki társulás, amely nap mint nap emlékeztet bennünket arra, hogy ne higgyünk a szemünknek, mert amit látunk káprázat csupán. Higgyünk helyette nekik!

A magyarázat aztán további csemegékkel szolgál, úgymint „lila füstölő ejtése” a rendőrsorfal közé. Szinte látom is magam előtt, amint Fegyőr megdicsőülten, göndör-fürtös angyalkaként, gyöngyöző kacagással emelkedik a tömeg fölé, s úgy négy-öt méteres magasságból egy stílszerűen lila, levendula illatú füstölőt pottyant a rendőrökre. Bizonyára ezzel kívánta nyugtatni a kedélyeket, no meg a büdös magyar rendőrt européer illatfelhőbe burkolni.

Meggyújtjuk és akkor száll a füst, és akkor az nyilván ad az egész tüntetésnek egy plusz… nem tudom … faktort

– mondta a pártvezér ezt ott és akkor. Vajon milyen faktorra gondolhatott?

„Egy füstgránátot dobtam, nagyon sok másik emberrel egyetemben a rendőrök mellé – tette még hozzá 2018 decemberében, ám most, a bíróságon már úgy nyilatkozott, hogy „tisztán látszik, hogy ez egy célzott, ejtő mozdulat, vagyis a rendőrsorfal mögé, félre, bal irányba dobtam ezt a füstszórót.”

Így szelídül a dobás ejtéssé, pontosabban ejtő mozdulattal történő dobássá, a demokrácia legnagyobb dicsőségére.

Mivel nem bántottam senkit és nem voltam agresszív, ezért azt gondolom, hogy vannak olyan történelmi helyzetek, amikor sok ezren, sok tízezren kimennek az utcára. 2006-ban egyébként, a Gyurcsány-kormánnyal szemben én ott voltam, nagyon fiatal voltam, semmit nem dobtam senki felé, most huszonXévesen eldobtam egy füstszórót, mert könnygázt fújtak figyelmeztetés nélkül egyszerű állampolgárokra, és ez nekem nem tetszett. De nem bántottam senkit

– fűzte hozzá, immár a bíróság épületében, s ez a gondolatsor újabb magyarázatért kiált.

Először is, az agresszió és a bántalmazás új értelmet nyer Fekete-Győr előadásában, s tekintettel az eseményekre elmélázhatunk, vajon ha bármelyikünk egy füstgránátot hajított volna 2006-ban a Gyurcsány-féle rendvédelmi szervekre, mi történt volna? Egy pillanat! Hiszen tudjuk, mi történt! És nem csak azokkal történt, akik hivatalos közegre támadtak, hanem mindenkivel, aki akkor épp rosszkor volt rossz helyen. A finom, szocialista demokrácia rendőrei – értsd: azonosító nélküli egyenruhába bújt, maszkos zsoldosok – ugyanis gumilövedékkel, vízágyúkkal, könnygázzal lőtték az embereket, meg viperával ütötték és kardlapozták őket. Még többeket begyűjtöttek, megvertek és megaláztak, majd cinikusan kiröhögték az áldozataikat.

Fekete-Győr ennek ellenére párhuzamot von a két esemény között, mi több, meg is erősíti, hogy ő bizony 2006-ban is ott volt, szemben a Gyurcsány-kormánnyal. Hogy most épp Gyurcsány mellett áll, inkább ne kommentáljuk – az elvek hullnak, s születnek újak –, de a 2006-os és a 2018-as eseményeket egy kalap alá venni annyi különbséggel, hogy Bandikát csupán az utóbbinál érte durva atrocitás a fasiszta Fidesz részértől, több mint abszurd. Valójában az volna felháborító, ha nem történne elszámoltatás, és büntetlenül lehetne hivatalos szervekre – vagy bárkire – támadni. Füstgránátot dobálni ugyanis agresszív és bántó, különösképp, ha azzal embereket célzunk meg, s tetszik, nem tetszik, ezt ideje volna Fekete-Győrnek is az eszébe vésnie. Ahogy elítélendő újságírókat fenyegetni és rájuk támadni a szerkesztőségben, vagy statáriális (lásd: felcsúti-per) eljárásokkal fenyegetőzni.

Egy biztos: a tárgyalás folytatására szeptemberig várnunk kell, az ítélethirdetésre pedig még tovább. Vajon milyen döntést hoz a magyar bíróság? Kellően érzékeny lesz? No és mikorra időzítik? A feltételes börtönbüntetéssel járó közügyektől való eltiltás ugyanis a köz ügyeitől való eltiltást jelenti – még egy miniszterelnök-jelölt-jelölt számára is. Ugye, értjük…