Egy kollégám azt mondta egykor, hogy aki azt állítja, hogy tőle jobbra áll, az leesik! Nyilván sokan ismerik őt és ezt a bonmot-ját.

Na, de ma ki áll jobbra a Fidesztől? Senki. Igazán legutoljára a Csurka-féle MIÉP-re lehetett ezt mondani: hiszen a Fidesznél radikálisabban képviselték a történelmi Magyarország gondolatát, a határon túli testvéreink ügyét, vagy keményebben léptek fel a rabló nyugati tőkével, az embereket butító, akkor újsütetű kereskedelmi médiával szemben és az igazság kimondásával kapcsolatban elmentek a határokig. Ha úgy tetszik, a falig. Ennek meg is lett a következménye.

Egyet viszont legnagyobb ellenségeik sem mondhatnak rájuk, azt, hogy feladták volna az elveiket! Mikor a parlamentbe kerültek, kritikával, de kívülről támogatták a Fidesz politikáját. Stratégiai, nemzeti kérdésekben pedig együtt szavaztak. Pontosan látták, mennyi vagyonátmentő, titkos ügynök, liberálissá lett kommunista bújt át a rendszerváltozás lyukas hálóin és milyen veszélyesen szorongatva tartják még mindig a markukban az országot. Medgyessy Péter, a nehezen fogalmazó háromperkettes ki is énekelte a sajtot 2002-ben Orbán Viktor szájából.

Csurka ezt látta és halála előtt – a kórházból kikéredzkedve – a szegedi beszédben mélyen elkötelezte magát Orbán Viktor és a Fidesz mellett. Őszintének látta a 2010-ben kezdődő, a rendszerváltást beteljesítő szándékait. Azt is látta, a globalisták milyen elképesztő erővel próbálják letarolni a nemzeti összetartozás és a keresztény-konzervatív demokrácia készülő hajtásait. Mennyire gyűlölik az Alaptörvény első mondatát: „Isten, áldd meg a magyart!” De a másodikat is: „Nemzeti hitvallás”

“El a kezekkel Orbán Viktortól!” – visszhangzott 2012-ben egy utolsó kiáltás a Dugonics téren – épp a Jóistenhez készülő – Csurkától, akinek azért életében sok vitája támadt Orbánnal, nem is volt igazán a miniszterelnök kedvence.

Tőle jobbra állt, de nem esett le. Sőt!

Ő már a kétezres évek elején megmondta: Vona Gábor és fel-alá menetelő gárdájának tagjai nem jobboldaliak, hanem provokátorok. (Jár nekik az orbáni pofon😊) A Jobbik pedig az MSZP-fiókszervezete. Sajnos az idő őt igazolta!

Most Jakab Péter nevű „elnökük” mutatta ki a foga fehérjét és nyíltan átcipelte pártját a liberálbolsevikok csapatába. Hát oda is való – mondaná a MIÉP volt elnöke. Talán még a párt alapítója, Vona Gábor is szégyelli, hogy ide jutott a Jobbik, őt valószínűleg a mohósága és a pénz részegítette meg 2014-ben a választások előtt, mikor az elbeszélések szerint zsákokban jött a “mani” Orbán egykori, sértődött kollégiumi társától.

Pedig a 2014-es választást megelőző őszön a miniszterelnök négyszemközt beszélt Vonával. Nehezen tudom elképzelni, hogy ne ajánlott volna valamilyen korrekt együttműködést, hiszen a radikális jobboldalnak van tábora Magyarországon, őket is képviselni kell!

Nos, a Jobbik látványos pálfordulásával a radikálisok a Fidesz táborához csatlakozhatnak, bár nyilván le kell csípniük vadhajtásaikat. De legalább nem esnek le ők sem!

Nézzük ki van a baloldalon?!

Senki! Nincs ma Magyarországon egy klasszikusan baloldalinak mondható középerő.

Akik a szocdemek voltak, azokat a kommunisták felszámolták, kollaboránssá tették, újraéledésükre nem volt esély 1989-ben sem. Akkor is a komcsikból lett milliárdosok szerették volna képviselni őket (lásd Kapolyi László elvtárs), pedig pártjuk szebb időket is megélt. Az 1922-es tavaszi Bethlen-Payer paktum révén az egész Horthy-időszakban rendelkeztek parlamenti képviselettel, 1945 után pedig – a koalíciós időszak vége felé – Szakasits Árpád személyében még köztársasági elnököt is adtak, akit aztán Rákosiék bebörtönöztek, majd Kádárék félretettek a Béketanácsba. A pártot pedig Rákosiék beolvasztották, így lett belőlük MDP, melynél sötétebb formációt alig hordozott a hátán a történelem. Persze élete során ő is gyakran a kommunisták oldalán tűnt fel, de azért szocdem maradt, amíg lehetett.

Nos, Szakasits Árpádnak történetesen dédunokája az a Schiffer András, aki az LMP-t, „Lehet más a politika” nevű pártot alapította, elnöke volt, majd néhány éven belül rájött, nem lehet más a politika és kiszállt.

Vajon miért?

Mert megtapasztalta, hogy itt nem egy modern zöld, baloldali párt tör utat magának, hanem a globalista – internacionalista erők fiókszervezetévé alakul át alatta minden!

Pedig neki lett volna esélye és főleg hitele megszervezni egy olyan pártot, mely a becsületes baloldali értékeket tűzi zászlajára: a szolidaritást, a dolgozók védelmét, a családok támogatását, a fiatalok életkezdését és ami legfőbb: a munkaalapú társadalmat, a munkanélküliség elleni harcot.

Miután nincs az igazi baloldalon senki, most ezeket az értékeket is – néppártként – a Fidesz képviseli.

Pedig a Schiffernek lenne ma is esélye, tudniillik, aki tőle balra áll, az leesik.

Főként a Gyurcsány-Dobrev-féle hiteltelen katyvasz, akik a Rákosi-féle szalámizó taktika továbbvivői. Ferenc és neje szívesen látja vendégül Soros Györgyöt és globalista barátait családi kifőzdéjükben, hogy együtt sütögessék föderációs pecsenyéjüket. A bukott miniszterelnök – ahogy tarfejű elődje egykoron Moszkvához – ő Brüsszelhez igazítja lépéseit.

Egyáltalán, mikor veszik már észre, hogy hosszú távon és értékek mentén kell politizálni? Nem valaki ellen, hanem valamiért, valakikért. Igen, az emberekért. Akiket mindig és stabilan saját és családjuk sorsa érdekel és az ennek megfelelő irányítást választják majd folyamatosan. Akár a jobb, de akár egy hiteles baloldalon.

Olyan pártokat látnának szívesen, akik becsülik egymást annyira, hogyha az ország stratégiai érdeke úgy kívánná, akár – átmenetileg – még egy nagykoalíciót is képesek lennének alkotni. Ahol a baloldal számára is minimum a nemzeti érdek. Hitvallását ennek mentén fogalmazza meg!

Most mindkét oldalt a Fidesz képviseli. Aki tőle balra vagy jobbra áll az leesik!

Kiemelt kép: magyartudat.hu