Gyurcsányné és pártja, de a többi ellenzéki rohamosztag egy része is kéjes gyönyörrel mutogat Svájcra (éppen úgy, ahogy anno a Szovjetunióra mutogattak) és elérendő vívmányként vizionálják a nyugdíjak „svájci indexálását. Csak éppen azt hallgatják el szemérmesen, hogy a módszer bevezetésével a költségvetés és nem a nyugdíjasok járnának jól.

A svájci indexálás esetleges (az akkori ballib kormány tervében szereplő) bevezetéséről 1999-ben így írt a konzervativizmussal nem vádolható Napi.hu: „A svájci indexálás negyvenmilliárd forintos megtakarítást jelent a költségvetésnek”  

 Na kérem, ha ez a kormány kiadásainak csökkenését hozná, logikus, hogy bevételcsökkentést jelentene a nyugdíjasok számára.

Aki nagyon kíváncsi a svájci nyugdíjrendszerre, és az interneten kutakodik, rájöhet, hogy a világ egyik legbonyolultabb rendszerlével van dolga. (Erről meggyőződhetnek, ha elolvassák és valami csoda folytán megértik a Bankmonitor 2016-os, a svájci nyugdíjrendszerről szóló írását. Ez az összefoglaló néhány elemében az akkori helyzetet tükrözi, de a fellelhető írások közül még mindig a legjobban értelmezhető. Képzeljük el a többit!)

Nehezen ugyan, de kideríthető, hogy a svájci nyugdíjrendszer három pilléren nyugszik és ebből csak az egyiket érinti a „svájci indexálás”. A nyugdíjban nagy szerepe van a saját megtakarításoknak, erre azonban nem vonatkozik az „indexálás”.

Fontos továbbá, hogy  a svájci nyugdíjak is adókötelesek! Ellentétben a magyar gyakorlattal. Az is tény, hogy a svájci rendszer nem kedvez a házaspároknak, a két jövedelmet összevontan, bonyolult szabályok szerint kezeli.

Ezek ismeretében a Gyurcsány-párton kívül ki akar még svájci indexálást?