Ezen a napon, 32 évvel ezelőtt kezdték meg a magyar-osztrák határon a műszaki zárrendszer felszedését, vagyis a vasfüggöny bontását.

A szó már kiment a divatból, manapság fiataljainknak semmit nem mond. A kifejezés Winston Churchill 1946. március 5-én Fultonban elmondott beszédéhez köthető.

Azt mondta, a Baltikumtól az Adriánál lévő Triesztig vasfüggöny ereszkedett le a kontinens teljes szélességében és a vonal mögött van Közép- és Kelet-Európa ősi államainak összessége, amelyek szovjet befolyásnak, erős moszkvai irányításnak vannak kitéve.

Aztán a szóból valóság lett a közép- és kelet-európai országokban, hogy az emberek nyugatra irányuló szabad mozgását ellenőrizzék és megakadályozzák.

Nekünk a vasfüggöny leginkább az osztrák határt jelentette, ahova első lépésként aknákat telepítettek. Később betonoszlopokra szögesdrótkerítés húztak, közte egy öt méter széles, fél méterenként bakelittestű aknákkal teleszórt mező volt, mellette felgereblyézett nyomsáv és járőrút. Haladva a korral, az aknazár helyére a szovjet S-100 jelzésű elektronikus jelzőrendszert (EJR) telepítették. A kerítés 24 voltos feszültség alatt állt. Azt viszont senki nem tudta, hogy viharban, villámlásnál a rendszer ki volt kapcsolva. Ilyenkor járőröket küldtek ki.

A vasfüggöny bontásból leginkább arra emlékezünk, amikor 1989. június 27-én Horn Gyula és Alois Mock külügyminiszterek Klingenbachnál átvágták a kerítést nagy sajtóérdeklődés közepette. Persze arról nem esett szó, hogy azt a kerítés szakaszt vissza kellett építeni, ugyanis a május 2-án Rajkánál megkezdődött bontás már túljutott azon a szakaszon is.

Aki Szombathely, Kőszeg környékén jár, érdemes felkeresnie a Vasfüggöny múzeumot Felsőcsatáron. Ez a település hajdan a határövezet része volt, csak a helyiek juthattak be, idegennek tilos volt a belépés. Nos, itt, a szőlőhegyen nyitotta meg a Vasfüggöny múzeumot Goják Sándor, aki sorállományú határőrként szolgált az osztrák-magyar határ mentén. A rendszerváltás után kutatott, vasfüggöny maradványokat gyűjtögetett, és egykori katonák történeteit jegyezte fel. Mára élethű határszakaszt épített fel, ahol a látogató még az aknamezőre is bemehet, a rossz lépést pedig a sziréna jelzi. A kalauzolás közben pedig számos érdekes szökési kísérletről is lehet hallani, milyen furfanggal próbálkoztak nyugatra jutni nem csak a magyar, hanem a keleti országokban élő emberek is.