2021. június 19-én lesz éppen harminc éve, hogy a szovjet csapatok elhagyták Magyarországot, s ettől a naptól kezdve váltunk ténylegesen is független országgá, miután 1989-1990 között leszámoltunk a kommunista diktatúrával, s szuverén államot, demokráciát, többpártrendszert, piacgazdaságot hoztunk létre.

Ezen az évfordulón azzal a javaslattal élnék a magyar közvélemény és a döntéshozók felé – a CÖF alapítójaként és szóvivőjeként is, a CÖF támogatásával -, hogy harminc évvel e történelmünkben nagyon fontos dátum után legyen ez a nap nemzeti ünnep, egyben munkaszüneti nap.

Június 19-e, illetve az aktuális megemlékezés szempontjából június utolsó szombatja jelenleg a Magyar Szabadság napja, nemzeti emléknap, nem munkaszüneti nap. Az a meggyőződésem, hogy a nemzeti emléknap fontos megjelölése e napnak, azonban korántsem elégséges. Nemzeti emléknapunk több is van, azonban június 19-e jelentősége történelmünk két fénylő napjával, március 15-ével és október 23-ával, mint nemzeti ünnepekkel mérhető, ugyanis mindkettő esetében a nemzeti függetlenség és szabadság kivívására emlékezünk, s ebbe a sorba illeszthető be június 19-e is. Ráadásul azzal a különbséggel, hogy a két levert szabadságharcunkkal szemben június 19-e után sem osztrák, sem orosz, sem szovjet erők nem vették el tőlünk szabadságunkat, annak gyümölcseit a mai napig élvezhetjük.

Másképpen fogalmazva, június 19-e lehet egy olyan nemzeti ünnepünk, amellyel immáron nem csak ideiglenes kivívott, hanem tartósan megszerzett, máig élő függetlenségünk és szabadságunk szimbóluma. …

… három fontos érv is szól amellett, hogy végre történelmi jelentőségének megfelelően kezeljük június 19-ét, s annak szimbolikáját.
Először is meggyőződésem, hogy ez a kiemelkedő nap nem kapta meg a kellő figyelmet az elmúlt harminc évben, s ennek egyik fő oka az, hogy a rendszerváltás éveiben nem történt meg a világos elhatárolódás a korábbi diktatórikus rendszertől, nem volt történelmi igazságtétel és lusztráció, velünk maradt a posztkommunizmus, ami árnyékot vetett 1991. június 19-ére is.

Másfelől, az akkori megmaradt pártállami hálózatoknak, összefogva az SZDSZ kozmopolita liberálisaival, nem állt érdekükben június 19-e méltó megünneplése, sokkal inkább az első konzervatív kormány idő előtti megbuktatása…

…Emlékezzünk: az 1991 utáni években Demszky Gábor és az általa vezetett főváros „kezébe” került ennek a napnak az évről évre való valamilyen megünneplése, s jól emlékszünk: június 19-éből a volt főpolgármester egyfajta „vurslis-piknikes” napot csinált, mindenfajta emelkedettség nélkül, elkenve a nap jelentőségét, szimbolikus üzenetét. Nem véletlen, hogy ezek után az egész ország szinte elfeledte e napot, mint amelynek semmilyen jelentősége sincs…

…Másodszor nagyon lényeges elválasztani egymástól június 16-át és június 19-ét, mint jelenleg két emléknapot. 1989. június 16-án zajlott le Nagy Imrének és mártírtársainak az újratemetése a Hősök Terén, míg 1991. június 19-én Silov altábornagy elhagyta Záhonynál a határt, s ezzel a kommunista megszálló szovjet seregek kivonultak Magyarországról. A két nap meggyőződésem szerint nem egyenrangú, sőt, csak június 19-e méltó arra, hogy nemzeti ünnepnapból nemzeti ünneppé váljon…

….mit szimbolizál 1991. június 19-e? A magyar történelem visszatérően két legfontosabb vágyának érvényre jutását: a nemzeti függetlenség és szuverenitás visszaszerzését és a kommunista diktatúrától való megszabadulást. Június 16-ával szemben alku és megalkuvás nélküli pillanat volt ez: a demokratikusan megválasztott magyar kormány és a szovjet kormány tárgyalásának eredményeként jött létre ez a pillanat, de ezek a tárgyalások következetesek voltak és célorientáltak, nem jöhetett más számításba, csak a szovjet csapatok távozása, annak egyéb gazdasági feltételei voltak csak kérdésesek, de a cél egyértelmű volt…

…Végül harmadszor, június 19-e üzenete és szimbolikája aligha lehetne aktuálisabb, hiszen újra támadások érik nemzeti függetlenségünket és szabadságunkat. Június 19-e valóban összeköti a múltbeli küzdelmeinket és jelen kihívásaival; e nap újra és újra figyelmeztet arra, hogy a birodalmi eszme mindig új és formákban támad újra Európában és a világon, ezért állandó ébren kell lennünk és észnél kell lennünk, hogy kellő időben ismerjük fel a szuverenitásunkat veszélyeztető törekvéseket és a szükséges és arányos módon válaszoljunk ezekre.

Jól látható, hogy a jelenleg, 21. századi birodalmi törekvéseket, először a történelemben, globális erők irányítják, melyek eddig soha nem látott univerzális világbirodalom létrehozására törekednek. Jól látható az is, hogy ennek részeként jelenik meg az a szándék, hogy az Európai Unióból egyfajta szuperföderális, nemzetek feletti rendszert hozzanak létre. Az előbbi is, az utóbbi is közvetlenül érint minket, különösen azért, mert éppen évezredes múltra visszatekintő függetlenség és szabadság iráni vágyunk szemet szúr a globalista elitnek, a „nagyfiúknak”, akik Lengyelországgal együtt afféle renitens, lázadó népekként tekintenek ránk. Jól ismerjük már ezt a szerepet, ezerszer elrágtuk ezt a csontot, nem lepődünk meg tehát, nem is ér váratlanul bennünket, de a jelenlegi kihívás nagysága és mértéke valóban emberpróbáló, eddig soha nem látott léptékű.

S éppen ezért lenne június 19-e, mint nemzeti ünnep fontos szimbólum. Ez a nap 1848 és 1956 folytatása, s harminc év szabadság után a jelennek is üzen: nem hátrálhatunk és nem engedhetünk ma sem.

Fricz Tamás írása bővebben itt olvasható.