A populista ígéretek és üzenetek veszélybe sodorják az emberek egészségét, létbizonytalanságot teremtenek és aláássák a demokráciát.

A populizmus egy régi fogalom a politikában, magát a jelenséget egy sajátos politikai stílus is jellemzi, és ez – oly módon, amely önmagában nem elítélendő, mivel ez bármely politika hosszú távú célja – a hatalom megszerzésének stratégiájaként szolgál. A populisták gyakran ellentmondást mutatnak a „nép” (a köznép) és az „elit” között, és természetesen azt állítják, hogy a „köznép” érdekeit képviselik ebben a küzdelemben, és ez az első megközelítés, amely hűen tükrözi a 2002 és 2010 közötti kormányzati politika visszásságait, hiszen Jean-Pierre Rioux kortárs francia történész véleménye szerint a populizmus egyik fontos paradox sajátossága és jellemzője, hogy olyan pártok és politikai szereplők, akik azt állítják, hogy a köznép szónokai, leggyakrabban a felső, gazdagabb, esetenként a műveltebb társadalmi osztályhoz tartoznak. Ez tapasztalható a 2002 és 2010 között három milliárdos miniszterelnököt kiállító magyar baloldal tekintetében is.

Le kell szögeznünk, hogy míg a baloldali populizmus néhány latin-amerikai országban sikert aratott, mélységes nehézségekkel szembesült e figyelemre méltó győzelmek fenntartható demokratikus gyakorlattá alakításában, gyakran még azoknak a szervezeteknek és szakszervezeteknek a szembenállásával is, amelyek hatalomra juttatták őket. Ez nem véletlen. A baloldali populizmus vertikális szerkezete, egy képzeletbeli közösség helyettesítése a tényleges emberekkel, és az a felszólítás, hogy a nacionalizmus érzelmi azonosulást eredményezzen, a populizmus egy olyan formáját hozta létre, amelyben a baloldal elveszítette lelkét anélkül, hogy választókat szerzett volna (Didier Fassin).

Ha megnézzük, hogy milyen ígéreteket tett, illetve mit követelt a korábban és jelenleg is egy milliárdos posztkommunista oligarcha, Gyurcsány Ferenc által vezetett magyar baloldal az elmúlt években? Csak néhány példa: „Európai minimálbért és az európai minimálnyugdíjat” – kampányolt az MSZP és a DK. De európai családi pótlékot is ígértek, és az EP-kampányban bedobták egy közös multiadó ötletét is. Több elképzelésükről azonban párton belüli politikusok, szakértők is azt mondták, hogy azok később lehetetlenné tennék a felelős kormányzást. A Párbeszéd párt pedig a demokráciát is veszélyeztető teljesen felelőtlen alapjövedelem gondolatával rukkolt elő, amely szerinte „egy újbaloldali jövőkép”. Utóbbi azt tette hozzá, mintegy magyarázatul: „A legalább 8 éve Magyarországon élő magyar állampolgárok négy jogosultsági csoportban havi 25 ezertől 100 ezer forintig terjedő alapjövedelemre lesznek jogosultak.”

AZ ÚJ, POPULÁRIS KARAKTERES VEZETŐK NÉLKÜLI BALOLDAL AZ ÉRZELMEKRE ÉS AZ ELŐÍTÉLETEKRE KÍVÁN APELLÁLNI, EZÉRT JÓL TÁLALHATÓ, ÉS SOKSZOR POPULISTA AKCIÓKHOZ FOLYAMODIK. ENNEK RÉSZBEN AZ LEHET AZ OKA, HOGY A JELENLEGI DEMOKRATIKUS POLITIKAI RENDSZERBEN ÚGY ÉRZIK, NINCSEN ESÉLYÜK A GYŐZELEMRE, VAGY HA LEHETNE IS, ANNAK AZ ÁRA AZ, HOGY BE KELL VÁLLALNIUK A MÉG TÖBB DEMAGÓGIÁT.

Ígéreteik sokszor hiába teljesíthetetlenek (például alapjövedelem, ingyen sör vagy örök élet), ennek problémájával ugyanakkor látszólag nem kell szembenézniük ellenzékben. Pedig van már példánk: 2002-ben ilyen populistán hangulatkeltő kampánnyal kerültek hatalomra, és így szorult bele később tartósan választási ígéreteinek zsákutcájába a balliberális kormánykoalíció. Felelőtlen költségvetési és gazdaságpolitikájuk pedig a csőd szélére sodorta az országot. A baloldal populistái irreális dolgokat ígérnek, nem foglalkoznak az ellentmondásokkal, azt nem is tisztázzák választóiknak, és inkább abban a hiszemben ringatják őket, hogy ha majd győznek a választáson és hatalomra kerülnek, úgyis sokkal jobb lesz minden az országban.

A valóságtagadással kombinált szocialista propaganda újabb szintre lépett a pandémia idején. A világjárvány próbára tette és teszi az országok egészségügyi ellátórendszerét, az állampolgárok szabálykövetési hajlandóságát, illetve a nemzeti kormányok alkalmasságát, hogy egy ilyen krízishelyzetben is helyt tudnak-e állni, és a lehető legmagasabb szinten megóvni a lakosságot és a gazdaságot.

ÉS KÉRDÉS, HOGY EBBEN A VÁLSÁGKEZELÉSI FOLYAMATBAN HOGYAN POZICIONÁLJA MAGÁT A MINDENKORI ELLENZÉK – RÖVID TÁVÚ ÖNÖS POLITIKAI ÉRDEK, VAGY HOSSZABB TÁVÚ NEMZETI ÉRDEK MENTÉN?

Nos, úgy tűnik, hogy a magyar baloldal az előbbit választotta. Riogat, megfélemlít és fenyegetőzik. A korábban a megszorítások miatti ellenállást tanúsító orvosokat letartóztatással (!) fenyegető Gyurcsánytól és az általa vezetett listától persze ez nem túlságosan meglepő.

A baloldali ötletbörze legújabb trükkje a járványügyi adatokkal történő, tudományosan megkérdőjelezhető bűvészkedés. E körben fontos, hogy különböző országokban máshogy készítik a különböző COVID-statisztikákat. Hazánkban, bármilyen más betegsége is van az illetőnek a koronavírus mellett, a koronavírus áldozatai közé sorolják, ezzel szemben például Szlovákiában kizárólag azokra mondják, hogy koronavírusban hunytak el, akiknek semmi más betegségük nem volt a COVID-19-en túl. Ráadásul, ha egy 81 éves, súlyosan szívbeteg ember elkapja az influenzát, kórházba kerül, majd meghal, a halottvizsgálati bizonyítványban feltehetően nem az influenza fog szerepelni fő halálokként.”

Jelenleg a koronavírus esetében ez pont fordítva van

Megjegyzendő, hogy a baloldali oltásellenes narratíva néhány elemében elavult, több mint százéves módszertant alkalmaz. Az 1885-ös himlőjárvány idején a maihoz hasonló érveket (bizonytalan eredet, klinikai vizsgálatok elégtelensége) hoztak fel a vakcinákkal szemben, jelentősen eltolva a járványból történő kilábalás időkeretét (Paula Larson).

A hivatásos riogatóknak lehet érdekes adalék, ha az influenzahalálozás 2010 előtti adatait tekintjük, akkor egy reménykeltő tendenciát láthatunk.

A kelet-közép-európai baloldal – így a magyarországi baloldali pártok – helyzetét nehezíti, hogy itt választóik kevésbé önszerveződők, ideológiai alapú mozgalmat építeni rájuk tapasztalatok alapján nem lehet, és többnyire nem is rezonálnak a baloldal erősen, sokszor érezhetően ellentmondásos populizmusára. Sőt, egy részükhöz még közelebb is áll a konzervatívok nemzeti központú társadalmi programja – vagyis a „kékgallérosok” közül sokan választják inkább a jobboldalt. A populista baloldal Nyugaton is megvan, de Amerikában Bernie Sanders szenátor vagy Nagy-Britanniában az antiszemita botrányba keveredett Jeremy Corbyn munkáspárti vezér részben tud építeni az alsóbb osztályokra, így helyzetük egészen más például az MSZP-hez vagy a Párbeszédhez képest.

Persze mindez egészen másfajta agendát jelent, mint ami például a jobbközép konzervatívok ajánlata. A jobboldal a 2008-ban kitört világválság miatti sokkhatásra, megrázó változásokra a túlnyomórészt nehezebb helyzetbe került középosztálynak – vagy az eleve veszélyeztetett, alsóbb társadalmi rétegeknek – a nemzetállami szempontok előtérbe tolásával kínált különböző megoldásokat, közöttük átfogó gazdasági programot protekcionizmussal, munkaközpontú és szociális védelemmel.

MIUTÁN A MAGYARORSZÁGI BALOLDAL TÁRSADALMI KÖRNYEZETE EGÉSZEN MÁS, MINT A NYUGAT-EURÓPAI POLITIKAI ROKONOKÉ, ÉS ÁTFOGÓ „ORSZÁGVÍZIÓVAL” SEM BÍR, EZÉRT A RADIKALIZÁLÓDÁS LETT A VÁLASZTOTT ÚTJA, MÉGPEDIG A POPULISTA ÉS AKCIONISTA POLITIZÁLÁS ESZKÖZTÁRÁVAL.

Miután világos program és arcél híján nem tud szélesebb tömegeket megszólítani és a hagyományos szavazótáborát bővíteni, ezt az elmúlt években egyre hangosabb, radikálisabb, demagógabb jelszavakkal és eszközökkel igyekszik kompenzálni. Ez csúcsosodott ki az ellenzék 2018. év végi parlamenti rendzavarási vagy MTVA-székházfoglalási botrányaiban.

A baloldali populisták a hatalmon lévőket mindig gonosznak és a nép ellenségeinek állítják be. Aki tehát más értékeket képvisel, így mást tart elsődlegesnek, mint a populizmus hívei, azt a népakarattal ellentétesnek hirdetik. Ez a populista irányzatok klasszikus alapállása, amelyet a baloldali propagandában gyakran a szociális demagógia vagy például ökopopulizmus elemeivel kapcsolnak össze.

MINDEZ KÜLÖNÖS VESZÉLYT JELENTHET A POLITIKAILAG ESZMÉLŐ FIATALOK TEKINTETÉBEN. A SZOCIOLÓGIAI KUTATÁSOK MÁR HOSSZÚ IDEJE RÁMUTATTAK A FIATALABB KORCSOPORTOK POLITIKÁBA VETETT BIZALMÁNAK HANYATLÁSÁRA, AMI NÁLUK AZ ÁLTALÁNOS TRENDHEZ VISZONYÍTVA IS IGEN SZÁMOTTEVŐ; EZ PEDIG HOSSZABB TÁVON NEM SOK BIZTATÓT JELENT A DEMOKRATIKUS RENDSZEREK TÚLÉLÉSE SZEMPONTJÁBÓL.

A fiatalok bizalmatlanságának szintje és jellege eltéréseket mutat országonként, de például Európa legkülönbözőbb régióiban is megfigyelhető. Elsősorban mégis a déli periféria országairól, például Spanyolországról vagy Görögországról van szó, míg a kontinens francia és német nyelvű centrumországaiban a fiatalok számottevő részének bevándorló háttere jelenthet komoly kihívást e tekintetben, akik sokszor elve más – nem nyugatias, polgári – értékrendet vallanak magukénak, és sokkal könnyebben is megfoghatók a populista, radikális szólamokkal.

Összességében kijelenthető, hogy a legnagyobb jóindulattal is a baloldali populisták valójában a társadalmi problémák megoldásának koherens programja helyett inkább zavaros ígéretekkel hitegetik, illetve homályos statisztikai adatokkal hergelik saját választóikat, különösen a fiatal szavazókat. Az alapjövedelemről maguk is tudhatják, hogy a bevezetése rengeteg állami pénzbe kerülne, nem fenntartható, ismét a segélyezésre helyezné a hangsúlyt, és nem ösztönözne a munkaalapú értékrend követésére. Márpedig a szocialista demagógia politikájával ellentétben a munkát, a tisztességes érvényesülés célját és a családot a középpontba állító értékarzenál kínálhat igazi alternatívát. Az elmúlt évek Magyarországon bebizonyították, hogy a fontos értékek világos bemutatása, hangsúlyozása a kommunikációban hatásos fegyver a radikális populisták üzeneteivel szemben, és mindezeket a társadalmi alapelveket és értékeket elsősorban a fiatalok előtt kell megmutatni.

Forrás: Origo