Olvasom, hogy Hódmezővásárhelyen megint „tűz” van a városházán! Most egy darut kellene egy utcába engedni, hogy a jelentős kórházfejlesztés megvalósulhasson.

Borsodi Attila cikkéből is idézve: „Nem ez az egyetlen botrány, ami Márki-Zay Péter körül kialakult az utóbbi napokban. Hatalmas port kavart az is, hogy

csaknem 140 millió forintot kér a hódmezővásárhelyi balliberális polgármester azért, hogy egy a kórház fejlesztéséhez szükséges darut felállítsanak az egyik utcában.

A kivitelezők nem tudják kifizetni ezt a brutális tételt, így a fejlesztés félbeszakadhat. A Fidesz hódmezővásárhelyi szervezete közleményben kérte Márki-Zay Péter polgármestert, hogy ha már segíteni nem tudja, legalább ne akadályozza a város és a kórház fejlődését.

Márki-Zay azonban egyelőre nem enged, igényt tart a kórház felépítéséhez szükséges daru felállításáért kért hatalmas összegre, és úgy véli: a beruházásban van elég pénz a díj kifizetésére.

Lázár János, a térség fideszes országgyűlési képviselője a Promenád.hu megkeresésére felháborodottan úgy fogalmazott:

„aki most a járvány elleni küzdelem frontvonalán harcolóktól elvesz, nem pedig ad, az olyan, mintha hátba lőné a sajátjait”.

Már megint a „vöröscsillagos tűz” pusztít – csak most átvitt értelemben – a Városházán, ahogy 50 évvel ezelőtt is, amikor is fél éven belül kétszer égett le. Egyszer a tornya, majd fél múlva 1971. március 5.-én délután a városháza dísztermének teteje, ami be is omlott végül a padsorokra, de előtte a várostörténeti jelentőségű festményeket, könyveket és egyéb tárgyakat még kimenekítettük!

Igen, ott voltam a tűzoltókkal együtt küzdő, önként jelentkező sok katonatársammal együtt én is a laktanyából, a 120-as híradósoktól – ma az MH 5. Bocskai István Lövészdandárból. Az oltás (tűzoltás) akkor is nagy nehézségekbe ütközött, mert olyan rendkívüli hideg volt akkor, hogy a tűzoltó víz megfagyott.

Mi a vödrökben adogattuk az oltóvizet sorban, felfelé és akik elöl voltunk egymásra is locsoltuk a vizet az elviselhetetlen hőségben, úgy mentettük ki a tárgyakat, a víz meg később ránk fagyott.

Nagyapám tűzoltó volt, ez után még büszkébb voltam rá. Talán jól emlékszem néhány katonatársam nevére is, akik ott voltak velem; Németh László, Stefanovits Pál, Oresko Imre, Dobai Imre, és talán Mizsey őrnagy volt a vezetőnk.

A hódmezővásárhelyi városháza dísztermébe fentről vizes gerendák is estek, omladék is, de már nem égett a tűz és az értékeket is kimentettük, ahogy a vödröket is adogattuk láncban kifelé azokat is, megmenekült a befagyott tűzoltóvíz ellenére is a városháza!

A tűzesetet, bár titkolták, de valószínűleg a tornyon lévő vöröscsillag világításának áramvezeték hibája okozta a tüzet.

Képek az 50 évvel korábbi tűzesetről, a Magyar Nemzet Digitális Archívumából láthatóak:

Márki-Zay Péter Úr, majdnem pontosan 1 évvel ez után az eset után született, de … a díszterem főhelyét elfoglalva, nem egy kórház megújításához szükséges segítségnyújtásra hívja a vásárhelyieket, hanem útlezárásról olvashatunk.

Hódmezővásárhelyhez nem csak a 11 hónap katonaság folyamatos emléksorozata köt, hanem tervezői részvétel is, egyéb eredmények is, aminek köszönhetően például ma is látogatható a Népművészeti Ház, Tornyai János Múzeum Kiállítás is.

Hódmezővásárhelyhez köt az is, hogy az is egy magyar város, Magyarország tulajdona, ahol most egy kivitelezőnek egy állami, egészségügyi intézményt kell állami program keretében megújítania, de ehhez természetesen egy utcát kellene használatba vennie. Egy utcát, amibe mindenkinek szabad bejárása van, kivéve most egy darunak. (Állami elővételi joggal vegye meg talán Magyarország egyik városának utcáját az állam saját magától?)

Ha egy polgármesternek nem egyezik a véleménye a fejlesztéseket illetően a kormányzati szándékokkal, akkor véleményem szerint annak más módozatú megoldást kellene találnia, hogy véleményét közölje.

Mi nem kérdeztük akkor budapesti, katonaként ott lévő fiatalként, hogy nincs e lezárva esetleg az Ady Endre út a laktanyától, vagy nem kellene inkább lezárni azt az utat tűzoltás helyett, hanem riadómenetben mentünk segíteni, oltani a tűzoltókkal, és bizony úgy emlékszem lakosokkal is együtt, a városért, az értékekért, a jövőért!

Kiss József, Kós Károly díjas ny. vezető tervező, műemlékvédelmi szakértő, táj- és kertépítész.

Címkép: Múlt-kor