Mélyről jövő, őszinte, egyszerű – így jellemezte az elhunyt színészlegenda, Törőcsik Mari hitét Bokros Levente atya, aki nagyon jó barátja volt. Törőcsik Mari a barátjának hívta, idézem: „Van egy nagyon jó barátom, egy fiatalember, Bokros Leventének hívják. Ő valaha a ferences  rendbe tartozott, de megérezte, hogy neki túl sok ott a zártság, és kiment világi papnak. Mondtam neki: azt szeretném, ha majd maga szentelné be a hamvaimat Pélyen.

Vácon volt ifjúsági lelkész volt az atya, visszaemlékezése szerint kérték, hogy szedje össze a fiatalokat és adja át nekik valahogy a kultúrát.

„Szerettem volna, hogy megteljen a kulturális központ, minőségi programok miatt. Így született meg a Kortársaink című sorozat ötlete, ahova számos közéleti szereplőt, művészt felkértünk, ide hívtam meg Törőcsik Marit is. Elmentünk a budai lakásába, onnan jött el autóval Vácra. Annyira megkedveltük egymást, hogy Mari utána sportot csinált abból, hogy vasárnap délutánonként beült az autójába, kijött hozzám Vácra, beültünk egy kávéra, nagyokat sétáltunk, beszélgettünk. Így szólított meg mindig: „Idefigyeljen, maga pap!” És kérte, hogyha meghal, én temessem el.”

Az atya szerint a művésznőnek volt egy nagyon mélyről jövő, ősi, emberi hite. Nem tudott mit kezdeni az egyházzal, mint intézménnyel, de sokat beszélgettek a hitről, és mindig rákérdezett azokra a pontokra, amelyekre kíváncsi volt, de akkor kezdett Istennel komolyabb kapcsolatot, amikor a férje, Maár Gyula elhunyt. Mindig is úgy beszélt Gyuláról, mint aki van, tovább él. Amikor később átmentem hozzá, úgy fogadott legtöbbször: „Isten hozott Maáréknál”- mondta az atya.

Nem volt benne harag Isten felé a férje halála után sem – folytatta.

„Egy dolgot nem értett: a cölibátust, így felhozta a témát újra és újra. Nem cinikusan mondta ezt sem, inkább szomorúan, azt hitte, a papok így nem élhetnek teljes életet. Marinak az egész életére az volt jellemző, hogy nem beszélt sokat a hitéről, hanem úgy élt, hogy megkérdezd róla. Nagyszerű volt benne, hogy nem játszotta meg magát, mindig önmagát adta. Nem kellett célzásokra, mögöttes szándékokra gondolni, mindig kimondta azt, amit gondolt, mindenféle póz nélkül.”

Bokros atyának olyan dolgokat mesélt el az életről, mint amiket egy gyónáskor szoktak. Nagyon mély hite volt Istenben – fejezte be gondolatait Bokros Levente.

Forrás: 777blog.hu

Címlapkép: Nemzeti Színház