Az igazságtól nem járhatok messze, amikor megállapítom, hogy járványügyi világháború folyik, amelynek előidézője a covidvírus és mutánsai.

A kontinensek és országaik védekező pozícióban eddig nem tapasztalt helyzetbe kerültek. Lövegek és bombák helyett a láthatatlan vírus emberek millióit terítette le. Igaz, az ellenség, a pandémia, nem képvisel győzeleméhes birodalmat, politikai meggyőződést, csak válogatás nélkül pusztít, embertársain­kat küldi halálba. A következmények azonban itt nem állnak meg. A halálesetek mellett a nemzetgazdaságok rombolását is elvégzi, úgy másodlagosan. Mondhatjuk, most van elég bajunk, örülnénk, ha legalább más nem lenne.

De van!

A vírus, mint ellenség nem válogat, a fellépés ellene világméretű összefogást igényelne, amelynek egyik fő lehetősége a tudósaink által kifejlesztett vakcinák csatasorba állítása. A józan emberek ezt nem is vitatják. Az emberiség döntő többsége „behívó” nélkül is kész a döntő ütközetben személyesen részt venni. Azt is láthatjuk, hogy a védekezés optimálisan kijelölt helye mindenkinek a saját országa, hiszen így élhetünk a hazai pálya előnyeivel.

A vírus ellenszereinek gyártása a világ más-más pontjain nem egyszerre realizálódik. A kérdés, kié a vár, és kié a lekvár? Miért is? Mert jönnek az érdekek, az objektív helyzetek kihasználása a különböző gazdasági és politikai előnyök megszerzéséért. Emberből vagyunk, nincs új a nap alatt.

Amikor megszülettünk, édesanyánk örült, hogy „lyuk van a fenekünkön”. Az emberiség többsége hasonló szellemben köszöntötte a vakcinák előállítását. Nem sok idő telt el, és az örömbe máris üröm vegyült. Az Európai Unió bürokratái átvállalták a 27 tagország vakcinabeszerzését, talán azért, mert a mennyiségi kritériumok előnyt jelenthettek, vagy mert a birodalom meg akarta mutatni, hogy készen áll profi módon a kereskedés szolgálatára. Befuccsoltak. Ezzel szemben a tanulság: „suszter maradjon a kaptafánál”, mert az egyes államok szakemberei (egészségügyisek, jogászok, külkereskedők) a felelősség terhének tudatában észszerű, szakszerű szerződéseket garantálhattak volna a gyártókkal.

Az EU-ban a hibás szerződéskötés felelőseit nem lesz könnyű megtalálni, a bürokrácia felcsapó hullámai eltorlaszolják majd az igazságszolgáltatás útját. Az okozott káoszban vígan úszkálnak a hibák haszonélvezői, a multinacionális cégek profitot hajhászó tulajdonosai, és a hatalomra ittas politikusok.

A hiánycikkek forgalmazásánál a közreműködés az egyes vakcinák mellett lobbizóknak zsíros jutalmat hoz. A politikai haszonszerzők, a kormányaikra nyomást gyakorlók keselyűként csapnak le a nekik nem tetsző regnáló államhatalomra.

Az európai polgároknak azonban eszükbe jut, hogy itt nincs valami rendben. Kevés a vakcina, ráadásul későn érkezik. Az eredmény: ezrek megelőzhető halála, a kérdés: ki a felelős? A megfizetett balliberális médiumokból jön a magyarázó szöveg, amely elken és ráken. Kiszemelt tagországok vezetői válnak célponttá. A cél a hátrányból előnyt kovácsolni, hiszen két legyet lehet ütni egy csapásra. Egyrészt hátráltatni a keleti vakcinák elfogadását, érkeztetését, másrészt monopolhelyzetbe hozni a lobbizókat busásan megfizető nyugati gyártókat. Ily módon el lehet hitetni, hogy Európa is jól jár, mert a vakcinákon keletkezett haszon nem Keleten, hanem Nyugaton marad, igaz, a multicégeknél.

Azok, akik nem restek mások baját kihasználni, kerül, amibe kerül, eljöttnek látják az időt, amikor is az ultraliberális brüsszeli erőkkel, a nyugati médiával szövetkezve, egyesülve a Soros támogatta NGO-k-­kal, megbuktathatják a magyar kormányt. Azt a kormányt, amely az oltás beszerzésében és beadásában Európa élén jár. Azt, amely nem hagyta cserben az embereket, és betömte a brüsszeli hanyagság által létrehozott vakcina-bombatölcsért.

Az emberi életekkel üzletelők tévednek, ha abban reménykednek, hogy sötét politikai üzelmeikkel átverhetik a polgárok gondolkodó tömegét. A keleti vakcinák támadása máris visszaütött. A Janus-arcúak, akik Gy. F. képére formálódtak, másképpen a hazugság bajnokai, egyre mélyebb gödörbe kerülnek. A rémhírterjesztés a politikában sem kifizetődő. Akik most gátlástalanul félelmet keltenek embertársaikban, tetteiket 2022-ben drágán fogják megfizetni.

Csizmadia László, a CÖF-CÖKA alapítóelnöke