Akkor tudnék őszintén bocsánatot kérni, ha bűntudatom lenne, de ma is úgy gondolom, hogy semmiféle bűnt nem követtem el azzal a rajzzal” – nyilatkozta a karikaturista.
„Egyik vádlóm sem kérdezte meg, mit akartam azzal a rajzzal üzenni” címmel közölt interjút Pápai Gáborral, a Népszava karikaturistájával a Szemlélek.
A karikatúra olyan humoros vagy gúnyos célú képi ábrázolás, főként rajz vagy lenyomat, amely egy ember jellegzetes vonásait vagy valamilyen jelenetet szándékosan túlzó módon, torzítva mutat be. Célja az ártatlan szórakoztatáson kívül lehet a kinevettetés, fenyegetés, figyelmeztetés és bírálat.
S éppen azért, mert önmagában működő, saját vizuális üzenettel bíró alkotás, különös, ha egy karikaturista azt várja, hogy kritikusai megkérjék, magyarázza már el szóban, miről is szól egy-egy műve.
Mert ha egy karikatúra jelentését el kell magyarázni, akkor a művész nem végezte jól a munkáját. Persze akad itt egy másik lehetőség is, jelesül az, hogy Pápai Gábor nem mond igazat, és pontosan tudja, mi a probléma a blaszfémikus rajzával, miért sérti az a keresztény közösséget. Csak épp nem érdekli. No meg mennyivel egyszerűbb így, a sértett áldozat pózába merevedve a valódi sértetteket megtenni bűnbaknak.
Az interjú összefoglalója:
Az egy éve készült, elhíresült karikatúra készítője azt mondja, sajnálja, ha fájdalmat okozott bárkinek. A kereszténység szerinte jót tehetne a magyar társadalomnak, noha ő nem látja Istent. Pápai a beszélgetés elején megdicsérte a Szemlélek portált, ami szerinte fontos űrt tölt be hazánkban, „mert olyan hangot képvisel, ami szokatlan a magyar közbeszédben”. Úgy véli, léteznek más, szintén keresztény tematikájú médiumok, ám azok többnyire a jelenlegi kormánnyal összhangban szoktak megnyilvánulni, az úgynevezett „keresztény politika” jegyében.
Fotó: Esztó Harazin Dorottya
Pápai kifejette:
már azért megérte megrajzolnia azt a bizonyos karikatúrát, mert egy éve sokkal jobban figyel a keresztény hívekre.
Sérelmezte, hogy azok közül, akik vallásgyalázással és keresztényellenességgel vádolták meg, senki sem kérdezte meg tőle, mit akart üzenni azzal a rajzzal.
„Álmomban sem gondoltam volna, hogy egyetlen napnál tovább érdekes lesz az a rajzom. Aznapra szóló kis poénnak szántam, és őszintén fel sem merült bennem, hogy ilyen kétes karriert fog befutni. Az operatív törzs kommunikációjának szerettem volna görbe tükröt tartani, amelynek központi szereplője, Müller Cecília szinte minden esetben következetesen ismételgette az »alapbetegség« kifejezést a halálesetek magyarázataként, nem egyszer kiadva az áldozatok bajait. Ennyiről szólt az a rajz részemről. Ha utólag módosítanék valamit, talán inkább egy kisebb keresztet tennék a tisztifőorvos mellé, hogy ne a szenvedő Jézust lássák bele, hanem egy kegytárgyat, egy hivatkozási alapot” – mondta.
Kifejtette: a rajz elkészülte után, megmutatta a feleségének és az egyik szerkesztőnek is, de mindenki azt állapította meg, hogy rendben van a rajz. „A megjelenést követően pár napig ez így is maradt, aztán egy magát keresztényvédőnek kommunikáló portál nekem támadt, petíciót is indítottak, rám ragasztották a vallásgyalázó címkét” – sérelmezi Pápai, majd kifejtette: a magyar társadalmat átitatja a kereszténység, és ez jót is tehetne neki. Létezik azonban ettől függetlenül egy „politikai kereszténység”, ami viszont szerinte nem tesz jót ennek az országnak.
Ez a típusú politika arra épül, hogy az ellenségkép tartja egyben a tábort
– vélekedett.
„Bár a szóban forgó karikatúra jelenleg a leghíresebb rajzom, azért messze nem a legjobb. Nem szól másról, mint az operatív törzs kommunikációjáról. Ezt a rajzot, illetve engem tett újabb ellenségévé az a politika, amelynek szüksége van a gonoszra, és már negyedik hullámban támad emiatt. Ez is mutatja, mennyire témaszegény valójában ez a gonosz-meghajtású harc” – magyarázza.
„Ha bocsánatot kérnék, nem lennék őszinte.
Akkor tudnék őszintén bocsánatot kérni, ha bűntudatom lenne, de ma is úgy gondolom, hogy semmiféle bűnt nem követtem el azzal a rajzzal”
– zárja az interjút a karikaturista.
mandiner.hu, civilek.info
