Az Afrikából érkező bevándorlók a klánokra épülő szervezkedést is magukkal hozzák Európába, ami számos kihívást jelent a befogadó országok számára. Struktúrájuk és működésük idegen az európai társadalmak és azok rendőrsége számára, ami jelentősen megnehezíti az ellenük való eredményes fellépést is. A Migrációkutató Intézet által a témában rendezett konferenciáról a Mandiner számolt be.

A klánalapú közösségek kihívásai Európában címmel tartott online konferenciát a Migrációkutató Intézet kedden. Mint a konferencián elhangzott: az elmúlt évtizedekben a Közel-Keletről és szub-szaharai Afrikából érkező bevándorlók a jelenkori Európában jórészt ismeretlen társadalmi struktúráikat is magukkal hozták a kontinensre.

Az előadók azt a kérdéskört járták körül, hogy milyen hatással van ez a befogadó közösségekre, miként hátráltatja az integrációt, illetve segíti elő a párhuzamos társadalmak kialakulását. Szóba került a klánokhoz köthető talán legaggasztóbb jelenség, a klánalapú bűnözés is, amely elsősorban a társadalmi integrációból és következésképpen az „európai álomból” kimaradt bevándorlókat szívja fel.

A klánalapú bevándorló közösségek belső struktúrája és működési dinamikája idegen az európai társadalmak és az erőszakszervezetek számára, ami jelentősen megnehezíti az ellenük való eredményes fellépést.

A modern, állam alapú társadalmak individualisták, az egyént csak saját érdemei emelik ki, esetleges bűneiért pedig csak ő felelhet. Ezzel szemben a klánalapú társadalmak az adott közösséget helyezik minden elé. A klán egy tagjának a becsülete az egész kollektíva becsületének függvénye, az egyén által elkövetett kihágás pedig az egész klán bűne – hangzott el Johan Lundberg, a Stockholmi Egyetem professzora előadásában.

Jóllehet Svédországban 40 klánalapú bűnszervezetet tartanak számon, a kétezres évek eleje óta a tudományos és politikai közbeszédben domináns posztmodern diskurzus jelentősen gátolta, hogy a problémáról széleskörű társadalmi vita alakuljon ki. Lundberg szerint aki a klánalapú bűnözéssel akar foglalkozni, automatikusan rasszistának minősíthető.

Kovács Emese, a Migrációkutató Intézet kutatója előadásában azt vizsgálta, hogy a dán állam milyen intézkedésekkel kívánja a párhuzamos társadalmakat és a hozzájuk kötődő klánalapú bűnözést felszámolni. Dániában egy 2020-as felmérés szerint körülbelül 74 ezer bevándorló élhet párhuzamos társadalmakban. A nem nyugati hátterű bevándorlók körében végzett kutatás szerint a megkérdezettek 16%-a nem választhatja meg szabadon az élettársát, valamint 5%-uk nem dönthet szabadon a saját oktatásáról vagy a barátairól.

Dániában teljes politikai konszenzus uralkodik arról, hogy az államnak erős kézzel kell fellépnie a klánalapú bűnözéssel szemben, és fel kell számolni a probléma melegágyaként szolgáló gettókat. A tervezett intézkedések között szerepel a kiskorúak közötti vallási házasságok, valamint a kibocsátó anyaországokba szervezett „átnevelő utak” tilalma. A kormányzat jelentősen szigorítani tervezi továbbá a bevándorlást, valamint a gettósodott városrészek fizikai felszámolását is tervezi a lakosság átköltöztetésével.

Marsai Viktor, a Migrációkutató Intézet kutatási igazgatója és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója előadásában a klánok szerepét mutatta be a szomáliai politikában. Szomáliában a klánok egy komplex, folyamatosan változó, többszörösen rétegzett, hierarchikus struktúrát alkotnak, amely a teljes társadalmat behálózza. Marsai arra is rámutatott, hogy az európai szomáli diaszpórák gyakran magukkal hozzák a klánok közti feszültségeket, illetve hogy a klánalapú bűnözői csoportok ellenérdekeltek az integrációs folyamatban, hiszen az integrálódó szomálik már nem klánjuk, hanem az állam – és a hatóságok – felé lesznek lojálisak.

A probléma kezelése és megoldása kapcsán az előadók arra mutattak rá, hogy leginkább az egyéni integrációs folyamat működhet, mert magának a klánnak mint struktúrának a beillesztése az európai társadalmakba nehezen képzelhető el sikeresen.

A teljes cikk ITT olvasható.

A címlapkép illusztráció: Fotó: Reuters