Egy héttel húsvét előtt bevonul egy “ember” Jeruzsálembe, felbolydul az egész város, az emberek pálmaágakkal üdvözlik az érkezését. De vajon megértette-e a tömeg érkezésének valódi célját? Nem. Még tanítványai is megrémültek és elszaladtak, mikor Jézust a Getszemáni-kertben elfogták.

Egyáltalán nem tudták az emberek, hogy ki az, aki bevonul Jeruzsálembe. Egészen más elképzeléseket dédelgettek a Messiással kapcsolatban, mint ami a nagyhét végkifejlete lett. Földi gazdagságot vártak tőle, pedig Jézus egész életét szegénységben élte. Ez a király nem fényes hintón, hanem szelíden, igavonó hátán, a lehető legnagyobb egyszerűségben vonult be Jeruzsálembe.

A tömeg, amely látta a kenyérszaporítás csodáját, azt remélte, hogy Jézus megszabadítja majd őket minden földi reménytelenségből és függőségből. Jézus azonban így felel nekik a kafarnaumi zsinagógában: »Bizony, bizony mondom nektek: Kerestek engem, de nem azért, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. ” Ne azért az eledelért fáradozzatok, amely veszendő, hanem azért az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet majd az Emberfia ad nektek.”

Virágvasárnap tehát a minket megmenteni akaró szeretet vonult be Jeruzsálembe. S Jeruzsálem mit adott neki? Annak, aki minden szomjazót az élet vizével akart megelégíteni, ecettel átitatott szivacsot nyomtak a szájához, mikor szomjas volt. Annak, aki előtt egykor majd minden térd meghajol, mikor ő mennyei dicsőségében visszatér, töviskoronát nyomtak a homlokába, leköpték megalázták és megostorozták. Talán ma is nehéz megérteni, hogy Ég és Föld királyával miért történhetett meg mindez. Azért, mert az Ő királysága nem e világból való. És azért, mert “Noha gazdag volt, értünk szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjunk.”

Sokszor hajlamosak vagyunk Isten országát úgy szemlélni, mint egy kisgyermek, aki csak a szülő ajándékait várja, de mit sem ért az őt oltalmazó, életét megmenteni akaró szeretetből. Jézusunk viszont azt mondta: “Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá!”

Ma talán nem lesznek megszentelt barkáink, a  lelkünkben járjuk végig a passió körmenetét, és online nézzük a szentmiséket. Ez a járvány egyfajta üzenet is: a fogyasztói társadalom, a verseny, a mindent elárasztó önzés és kapzsiság tönkreteszi  Jézus valódi ajándékát, az egymás iránti szeretetet és tiszteletet, a szolidaritást, az Ember fia eledelét. Most átérezzük, hogy vigyázni  kell egymásra, a maszkviselés a másikért is van, hogy ne legyünk betegek, oltassuk be magunkat, mert mindez a többi embertársunk puszta életének fennmaradását is szolgálja. Az a szenvedéstörténet, melyen most az egész világ keresztülmegy szerényebbé, embertársaink gondjai-bajai iránt megértőbbé tesz bennünket. Segítsünk egymásnak önzetlenül, orvosok, ápolók, mentősök, katonák, medikusok és a többieket emberfeletti munkáját elismerve.

Ne rémüljünk meg és ne szaladjunk el. Hiszen Jézus feltámadt fénytestének – különbözőségünk ellenére – mindnyájan részei vagyunk!