Mert ugye tudjuk, ha van sapka, az a baj, ha nincs sapka, az a baj. Ezt a játékot tanári szinten műveli a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete.

Őszintén szólva manapság azonnal gyanús, ha egy szervezet nevében szerepel a “demokratikus” megnevezés. Mert ugye annak titulálja magát a Gyurcsány-párt is, a demokráciát emlegetik a kormányt durván támadó álcivil szervezetek és általában “demokratikus ellenzékről” szónokolnak. Ez pedig újbeszélül diktatúrát jelent, amit több vezetőjük és a slepphez tartozó “gondolkodójuk” elég világosan értésünkre adott.

Demokratikusan akarják esetleges választási győzelmük esetén “szüneteltetni” a demokráciát (csak arra az időre, amíg leszámolnak azokkal, akik nem csatlakoznak a jelenlegi kormányt gyalázókhoz), földönfutóvá tennék a “kultúrharcban” ellenük szegülőket, nagyon demokratikusan el akarják hallgattatni az újságírók nem őket támogató részét, nem szólva a vasvilláról, IFA-platóról, lámpavasról, ezeket is szívesen emlegetik, mint demokráciájuk alappilléreit.

Azt eddig is világosan láthattuk, hogy a PDSZ (Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete) nem nagy barátja a kormánynak. Nem létezett és nem létezik olyan döntés, amelyhez legalább egy rossz szavuk ne lenne (de inkább több), ám lelkük rajta, demokráciában (az igaziban) joguk van hozzá. Az azonban már finoman fogalmazva furcsa, ha a saját, teljesített követelésük sem nyeri el a tetszésüket. 

Miközben ők követelték az iskolák bezárását és átállást a digitális oktatásra, amikor megtörtént, szinte azonnal nekiestek a döntésnek, mert szerintük nem volt előkészítve az átállás. (Ez még akár igaz is lehet, hiszen a járvány miatt a megfelelő felkészülésre alig maradt idő.) Majd a pedagógusok beoltásáért szálltak harcba (nem volt, ki ellen, de szálltak), most pedig, amikor a kormány biztosítja a soron kívüli védőoltást, lázítani próbálnak az újranyitás ellen.

Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter a jelek szerint megunta a “ha van sapka…ha nincs sapka” játékot és Facebook-bejegyzésben reagált a PDSZ munkásságára:

“A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetéről, avagy miért káros, ha egy érdekképviselet ellenzéki pártnak képzeli magát.

Február végén a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete levélben kérte a miniszterelnököt az iskolák bezárására és a digitális munkavégzés elrendelésére valamennyi köznevelési intézményben és a szakképzés területén. A kormány egy héten belül ennek megfelelő döntést hozott.

A PDSZ akkori levelében rögzített álláspontja szerint: “ha a zárást követően sor kerül az ágazatban dolgozók beoltására; és szigorú járványügyi protokollokkal felvértezve újra megnyitjuk az intézményeket, akkor nem csak az általános, de a középiskolások is visszatérhetnének a padsorokba.”

A Kormány szerdai ülésén döntött a tanárok soron kívüli oltásától. A már regisztrált tanárok április 1. és 3. között, a később regisztrálók április 8. és 10. között részesülhetnek az oltásban. Ezt követően április 19.-én nyitnak az iskolák.

Joggal gondolhatnánk, hogy a PDSZ elégedett. Ha a kormányt nem is, legalább saját magukat megdicsérik: követeléseik teljesültek.

Sokan vannak, akik a tanárokhoz hasonlóan munkájukból adódóan naponta sok emberrel találkoznak és nem jutnak soron kívül oltáshoz. A jövő nemzedékek oktatása és nevelése kétségkívül az egyik legfelelősségteljesebb feladat. Ezért volt indokolt a PDSZ kérése és a kormány döntése.

A szakszervezet kérésének teljesítése után is a kormányt szidalmazza és a tanárokat próbálja – egyébként sikertelenül – az iskolák több mint három hét múlva esedékes nyitása ellen hangolni. Ez ékes bizonyítéka annak, hogy a PDSZ-nek mind az iskolai oktatás, mind az általuk képviselt tanárok másodlagosak. Az elsődleges a kormánnyal való konfliktuskeresés. A járvány legnehezebb időszakában is.

Ez egyszerre felelőtlen és sajnálatos.”