Gyakori lelki munkamód a tehetetlenség okozta harag kivetítése, a projekció, amikor a magunkban érvénytelenített dühöt kívülről véljük felénk irányulni – „valakik el akarnak minket pusztítani” – ez az összeesküvés-elméletek mozgatórugója.

Az oltás átpolitizált témája boksz­zsákként működik, s a tudomány lefokozása fel sem tűnik azoknak, akik azt állítják, hogy a nemzetek közti különbségek a vakcinagyártásban is minőségi különbségeket okozhatnak – mondta a Magyar Hírlapnak Bagdy Emőke szakpszichológus, professor emeritus. Hangsúlyozta: az életveszélyből szabadulók túlélésre tanító üzenete, hogy cselekedjünk, ne adjuk fel, mert csak egy fontos létezik, és ez maga a túlélés, az élet.

„Az utóbbi idők legkritikusabb témája az oltás: legyen vagy ne legyen, ez itt a kérdés. De miért kérdéses még mindig, amikor a tudományos tények és a közvetlen emberi tapasztalatok egységében egyértelmű, hogy ez az egyetlen reményteli megoldás?”

Látjuk, halljuk és tapasztaljuk, hogy a vélekedések hasadása, az igenek és nemek polaritása, az átpolitizáltság miatt a téma bokszzsákként működik. Az egymást befolyásoló vélemények sodrásának áldozati csoportjaiban kialakuló makacs tagadás a mindennapi diskurzusokat is uralja. Fárasztó és bántó monotóniával halljuk, hogy ezért, azért vagy amazért ne történjék meg az oltakozás.

Miért marad fenn ez a kettősség? Többnyire megállunk a válaszadás előtt, és állást foglalunk a tiltakozás képtelensége mellett. „Nem lehet igaz, hogy nem látja, nem tudja, nem érti…”, mondogatjuk gyakran. A pszichológia felől azonban mégis kínálkozik válasz. Amikor valami váratlan dolog történik velünk, megtorpanunk, megdermedünk, sokkolódhatunk is, attól függően, mi az, ami váratlanul lecsapott ránk.

Ilyenkor olyan szorongás indul el a lényünkben testileg, lelkileg egy­aránt, amit vészcsengő szorongásnak nevezünk. Azért csenget, hogy rávegyen: tegyünk valamit. Mivel azonnal aligha reagálhatunk, beindulnak a belső lelki veszélytelenítő, feszültségkezelő mechanizmusaink, ezek sokfélék, de krízisben – amilyen a covid okozta járvány is – bizonyosan erős akció indul a lélekben. A belső lelki félelem, feszültség feldolgozásának módjai, a fenyegető lelki tartalmakkal való megküzdés kísérletei tehát különböző „veszélytelenítő, elhárító” utakat hoznak mozgásba.

A legősibb elhárítás a tagadás. A nemet mondásban benne van, hogy az egyén nem akar tudomást venni a tényekről, és „homokba dugja a fejét”, mert ha nem ezt tenné, a halálos rémület uralkodhatna el rajta. „Bekapcsolja” a tagadást, és egyúttal a vírus léte, nem léte körüli vitában is kijelenti, hogy ilyen pedig nincs, nem létezik. A másik bekapcsolható veszélytelenítés, félelemelhárítás a bagatellizálás, a dolog jelentőségének kicsinyítése, végső soron semmibevétele. A tagadás rokona, de működik benne a realitástudat józansága. Van vírus, de „ne túlozzuk el”, „ne fújjuk fel”, és ezt a viszonyulást többnyire magyarázó megerősítés is követi.

A teljes írás ITT olvasható.

Címlapkép: magyarhirlap.hu