Képzeljünk el egy futballkupát, amelyen 27 csapat indul; a szervezők hozzák a szabályokat, de az ő feladatuk lenne biztosítani a szükséges eszközöket, kellékeket is, úgymint például a csapatok mezét. Csakhogy a szervezők egy-egy csapatnak mindössze néhány mezzel képesek szolgálni, de semmiképp sem elegendővel a teljes csapat részére, viszont ragaszkodnak ahhoz, hogy pályára csak az általuk biztosított ruházatban léphessenek a játékosok. És persze nem fogadnak el alternatív megoldást, példának okáért azt sem, ha a csapat a közös játék kedvéért maga gondoskodik saját öltözetéről, amely funkcionálisan épp olyan jótékony szolgálatot nyújt, mint a szervezők által csak részben biztosított mez.

Nagyjából így lehet példázni az Európai Bizottság múlt heti javaslatát, amelyet Ursula von der Leyen, a bizottság elnöke ismertetett Brüsszelben, miután a biztosok kollégiuma heti rendes ülésén elfogadta a tervezetet.

Ebben az áll majd, hogy ha egy személyt már beoltottak, vagy rendelkezik negatív teszttel, vagy pedig már felépült a betegségből és rendelkezik antitestekkel, ezeket minden tagállamnak kölcsönösen el kell ismerni – mondta von der Leyen.

Ez a kötelezettség azonban kizárólag az uniós engedéllyel rendelkező vakcinákra korlátozódna, de az egyes tagállamok dönthetnek úgy, hogy ezeken felül más vakcinákat is elfogadnak, ami a gyakorlatban annyit tesz, hogy a magyar kormánynak kétoldalú megállapodásokkal kellene elérnie, hogy az orosz és kínai oltással rendelkezők ne kerüljenek hátrányos helyzetbe. Legalábbis addig, amíg az EU rá nem nyomja a kóserpecsétet a keleti vakcinákra is.

Zárójelben érdemes megjegyeznünk, hogy e hírt a szabadeuropa.hu portál a Jön az európai vakcinaútlevél, aggódhatnak az orosz és kínai vakcinával oltottak címmel megkoronázott cikkében tárgyalja, ami arra enged következtetni, hogy elértük az ellenzéki média és politikusaik hónapok óta csúcsra járatott – lásd a random kommentválogatást – hisztériakampányának tetőfokát. Szóval, ma már nem azoknak kell aggódniuk, akik nem kaptak még – bármilyen gyártmányú – oltást, így ki vannak téve a fertőzés következtében otthoni lábadozásnak, kórházi kezelésnek, még rosszabb esetben halálnak, nem, azok aggódjanak, akik nincsenek ennek kitéve; köszönhetően a keleti gyártmányú vakcináknak, illetve a magyar kormánynak, amely volt elég szemfüles és időben észbe kapva rendelkezésre bocsátotta ezeket. Merthogy épp az életekért megy a versenyfutás, s Brüsszel igencsak sereghajtó a mezőnyben. Zárójel bezárva.

Értjük persze a vízfejet, hogy a vakcina-biznisz euró csilliárd-milliárdos üzlet, na de kérem, tetszettek volna jobban figyelni a tárgyalóasztalnál, s az LMBT-jogokat és az illegális bevándorlók Unióba történő szabad beáramlását vigyázó pillantásukat legalább egy röpke kis időre a különböző gyógyszerkonszernekkel kötött megállapodásokra vethették volna!

Montázs: 2022plusz.hu

Véletlenszerű válogatás a kormány Facebook oldalának kommentjeiből. Montázs: 2022plusz.hu

De figyelemreméltó az Európai Unió intézményeinek – esetünkben az Európai Bizottság és az Európai Tanács – parkett-táncosokat megszégyenítő bámulatos összhangja is, tekintettel arra, hogy az Európai Tanács 2021. január 27-én ekképpen tiltotta meg határozatában a kötelező oltást és azok hátrányos megkülönböztetését, akik nem oltatják be magukat:

7.3.1 annak biztosítása, hogy az állampolgárok tájékoztatást kapjanak arról, hogy az oltás NEM kötelező, és hogy senkit sem politikai, társadalmi vagy egyéb módon nem kényszerítenek arra, hogy beoltassák magukat, ha ők maguk nem akarják ezt megtenni;

7.3.2 annak biztosítása, hogy senkit ne érjen hátrányos megkülönböztetés a be nem oltás miatt az esetleges egészségügyi kockázatok miatt, vagy ha nem akarja beoltani magát.

Összefoglalva tehát, az Európai Tanács január 27-én úgy határoz, hogy senki sem szenvedhet semmiféle hátrányt, ha nem tudja/akarja (a kettő közti különbség etikai vonatkozásaira még visszatérünk!) felvenni az oltást, majd március 17-én az Európai Bizottság ismerteti javaslatát az európai uniós Covid-kártya/Digitális Zöld Igazolás – köznyelven vakcinaútlevél – bevezetéséről, illetve annak feltételeiről. Ezen feltételek szerint pedig nem csupán csak igazolt Covid-mentességgel lehetne A-ból B-be eljutni – különösebb hátrányok elszenvedése nélkül, például kötelező karantén – az Unión belül, de az sem mindegy hogy finom, demokratikus vagy rossz, diktatórikus márkajelzés szerepelt a vakcina üvegcséjén, amelyet az egyszeri uniós polgár életmentés gyanánt ingyen és bérmentve megkapott.

Ami pedig az etikát, nemkülönben a józan észt és életszerűséget illeti: Magyarországon 1931 és 1941 között még csak a diphteria ellen oltották a gyermekek egy részét, ma azonban már 12 féle fertőzés – tuberkulózis (tbc, gümőkór), diphteria (torokgyík), pertussis (szamárköhögés), tetanusz (merevgörcs), poliomyelitis (járványos gyermekbénulás), Haemophilus influenzae B, morbilli (kanyaró), mumpsz (járványos fültőmirigy-gyulladás), rubeola (rózsahimlő), Hepatitis B, Pneumococcus, varicella (bárányhimlő) – ellen kötelező a védőoltás, de akad néhány szabadon választható is. Személy szerint irigylem is a mai kölyköket, mert én még bizony kínkeservvel viseltem a bárányhimlő okozta viszketést, illetve a vakarózás kötelező mellőzését. És a nagymamámat is kénytelen vagyok ideidézni, aki gyakorta kiáltott ki az udvaron rendetlenkedő unokáira, hogy „kértek ozsonnát?”, s amikor mi visszakérdeztünk, hogy miből lehet választani, rendre azt felelte, hogy „miből, miből, hát igen vagy nem!”.

Na már most, a korszellem tényszerűen nem a normalitásnak kedvez, így a „kötelező, kötelesség” szavak ahelyett, hogy a jogokkal szinkronba kerülnének, lassan indexen kötnek ki. Épp itt az ideje hát föltennünk azt az óvatos kérdést, hogy ha és amennyiben honfitársaink egy része, akikről jómagam –tekintettel intelligenciaszintjükre – azt sem tudom elképzelni, miként élnek túl egy szimpla hétköznapot, nem kívánnak felvenni keleti vagy bármilyen vakcinát, milyen jogon kérnek, követelnek ellátást egy esetleges Covid-fertőzés esetén? Ennek persze nem csak etikai, de gazdasági vetülete is akad, mivel egy vakcina töredékébe kerül a kórházi kezelésnek, arról nem is beszélve, hogy az egészségügyi rendszer továbbra is túlterhelt marad, ha a lakosság többsége nem igényli a vakcinát. És itt térünk vissza arra, hogy jókora különbség van a közt, aki nem tudja – például egy betegség okán –, és a közt, aki nem akarja beoltatni magát, ez pedig a szabad akarat.

Végül pedig az a kérdés sem elhanyagolható, hogy meddig terjednek az egyén személyiségi jogai, és egy világjárvány idején milyen kötelessége van a közösség felé, ha van egyáltalán bármilyen kötelessége? Vajon felülírja-e mindez a másik egyén élethez való jogát? Az oltást elutasítók rendre azzal érvelnek, hogy ők már nem fertőzhetnek meg olyat, aki beoltatta magát, de ez egyrészt nem igaz, másrészt viszont az egészségügy további leterheltsége annyit tesz, hogy adott esetben olyan beoltottak sem jutnak időben ellátáshoz, akiknek egyéb okból nagy szükségük volna rá.

Végső soron a brüsszeli vízfej etikáját, pontosabban etikátlanságát mintázza jogok és kötelességek tekintetében – lásd a járvány kitörésekor való szerény szerepvállalás, vagy a vakcinabeszerzés elbaltázása – az európai társadalmak lakosságának etikája. Hogy a tömeghisztéria hullámait gerjesztők, majd meglovaglók etikájáról már ne is beszéljük. Aggodalomra azonban semmi ok: lesz ez még így se.

Címlapkép: pixabay.com